A gyermeknevelés során mindig két kulcsfontosságú kérdésre kell válaszolnia: "Ki a hibás?" és "Mit tegyek?" Az első kérdéssel minden világos - mindig vannak bűnösök.
Az óvoda és az iskola, a számítógép, a cégek és a televízió - mind "megakadályozza", hogy a gyermek a legjobb legyen. De a hibákon való munka nehezebb. A rossz viselkedés nem nő egyik napról a másikra. Az az igazság, hogy azt mondják, hogy oktatnia kell egy gyermeket, amíg az ágyon fekszik.
A karakter kezdetei már a kora gyermekkorban megfogalmazódnak, amikor a szülők az egyetlen információforrás a baba helyes viselkedéséről. Tehát talán abba kellene hagynunk a többiek hibáztatását és el kellene gondolkodnunk: jó vagy rossz példaképek vagyunk-e saját gyermekeink számára, és mire jót tanulnak tőlünk?
A gyermeknevelés soha nem könnyű. És mindegyik szülő valamikor maga dönti el: a már elvert utat követi vagy a saját útját keresi saját gyermeke szívéig. Mi tulajdonképpen felneveli gyermekeinket és formálja személyiségüket? Természetesen sok összetevő van. De a legfontosabb a viselkedés, a saját szülei családján belüli kommunikáció, függetlenül attól, hogy bankárok vagy könyvtárosok.
A gyermekek a szüleikkel kommunikálva "lemásolják" nézeteiket, értékeiket, attitűdjeiket, szokásaikat.
Milyen jó, vagy nem nagyon fog kiderülni, amikor a gyermek felnő. A szülők számára pedig, miközben a gyermek még kicsi és mindent átvesz, fontos, hogy megpróbálják pontosan átadni életlátásuk legjobb tulajdonságait. Természetesen azt akarjuk, hogy gyermekeink csak a legjobbat vegyék el tőlünk, de ez nem mindig így van.
Sokat és hosszú ideig beszélhet gyermekével jó és rossz cselekedetekről, de minden beszélgetés semmissé válik, ha a szava folyamatosan ellentmond a saját cselekedeteinek. Egész évben jó modorra taníthatod gyermekedet, de ha egyszer veszekedsz egy gyerekkel egy szomszéddal, vagy elküldesz pár erős kifejezést az autó után, amely elvágta Önt - és ennyi, akkor az összes beszélgetés pozitív hatása baba úgy fújt, mint a szél.
Mit kell csinálnunk? Csak irányítsd magad. Igen, elég nehéz, nem akarsz mindig változtatni, és néha nincs elég akaraterőd. De a gyerekek jobban meglátják a szavak és cselekedetek közötti különbségeket, mint a felnőttek. Ne feledje, ha büszke akar lenni gyermeke cselekedeteire és viselkedésére, mutassa meg neki ezt saját példájával. A további élet pedig pozitívabb, örömteli és gazdagabb lesz az egész család számára.
