Az elmúlt évszázadban elég sokféle módszer jelent meg a gyermeknevelésben. Sőt, mindegyikük a helyzet egyedi megközelítése, amely a saját elve szerint lefedi.
A gyermeknevelés minden módszere hasonló vagy radikálisan eltérhet egymástól, sőt ellentmondhat egymásnak. De melyik a jobb, az minden szülő dolga, azonban nemcsak presztízsüket, hanem a születendő gyermek iránti hasznát is figyelembe kell venni. A nevelés meglehetősen fontos pillanat minden szülő életében, mivel a növekvő ember jövőbeli élete a viselkedés szabályaitól és más, már kiskorától kezdve befektetett értékektől függ. A kialakult emberi személyiség pedig közvetlenül függ az élet nézeteitől, valamint az erkölcsi, szellemi és emberi tulajdonságoktól.
Franciaország jó példa a nevelésben, amely tiltásokat ír elő, és nem sérti a gyermek személyiségét, sőt megadja a gyermeknek ezt a bizalmat - az életben és önmagában egyaránt. Ezt a fajta nevelést sok országban gyakorolják. A fontosság azonban az, hogy a modern szülők nem akarják tilalmakkal sérteni gyermekeiket, a régi szempontok szerint figyelembe véve, bár ez problémát jelenthet számukra és gyermekeikre nézve. Egy körülbelül tizenöt hónapos kisgyerek nem tud döntéseket hozni, egyszerűen nem képes rá. Azt akarja azonban, hogy "ne legyenek feleslegesek", vagyis tiltakozzon, demonstrálja véleményét, meghallgatásra vágyik. De egy ilyen gyermek még nem ismer semmilyen szabályt, ezért nem tudja, minek álljon ellen. Ebben az esetben a kezdeményezés átadása a kezébe elnyomja, elveszik és árthat magának.
