A csecsemő születése utáni első napoktól kezdve a fiatal szülőknek több ezer kérdése van a baba helyes nevelésével és etetésével, a napi gondozásával kapcsolatban. Az egyik legizgalmasabb újszülött apuka és anya pillanata az a kérdés, hogy vizet kell-e adni a babának inni.
Ez a kérdés már ellentmondásos, mert nagymamáink és dédanyáink a tiszta vizet olyan pótolhatatlan terméknek tartották, amelyre az embernek szüksége van. Ezért már egészen kicsi koruktól kezdve tiszta ivóvízzel egészítették ki a babát.
A modern szoptatással foglalkozó szakemberek meg vannak győződve arról, hogy az anyatejnek kell az egyetlen és befejezetlen tápláléknak lennie a csecsemőnek (feltéve, hogy igény szerint táplálják), amíg el nem éri a 6 hónapos kort. Az emberi anyatej akár 70% vizet is tartalmaz, ami elegendő ahhoz, hogy a csecsemő teste életet adó nedvességgel telítődjön. Sőt, ha csecsemőt iszik palackból, fennáll annak a lehetősége, hogy megtagadja a szoptatást. És ezt nem szabad megengedni.
A fentieken túl a szoptatási tanácsadók meggyőzik a nőket, hogy csak a teljes szoptatás segít fenntartani a laktációt az egyes gyermekek számára szükséges szinten, és meghosszabbítja azt a lehető leghosszabb ideig. Végül is, minél több tejet eszik a csecsemő etetés közben, annál többet termel a következő étkezéshez. Ha a morzsa vizet iszik, akkor ennek megfelelően a teljes telítettséghez kevesebb tejre lesz szüksége, és egyre kevesebb tej termelődik.
Ha azonban a csecsemőt mesterségesen táplálják, akkor feltétlenül vizet kell adni neki. További nedvességre van szükség, ha az etetés közötti szünet meghaladja a 3,5 órát.
A fiatal anyáknak figyelembe kell venniük a külső tényezőket annak eldöntése érdekében, hogy a babának szüksége van-e italra. Tehát egy forró fülledt szobában vagy egy hosszú nyári séta során tiszta vízre van szükség a gyermek testének egészségének megőrzéséhez.
A betegség idején is szükséges a csecsemő öntözése. Különösen, ha láz, gyors pulzus vagy mérgezési tünetek kísérik. Bátorítsa a babát, hogy igyon rövid időközönként vizet. Ha a gyermek szomja nem zavarja, egyszerűen nem hajlandó inni.
