A gyerekek általában lemásolják a felnőttek viselkedését. A gyerekek igyekeznek olyanok lenni, mint a szüleik, mindenben utánozzák őket. Egy bizonyos életkorban a gyerekek káromkodni kezdenek, és ezt a szokást meg kell küzdeni.
Gyakran a gyermek öntudatlanul káromkodik. Nem is érti jelentésüket, de tovább esküszik. Miért? Mivel a baba lemásolja a felnőtteket, átveszi ezt a szokást más gyerekektől, trágárságokat hall a tévében, az utcán. De mit tegyenek ebben az esetben a szülők és a szeretteik? Van egy fő szabály, amelyet kifogástalanul be kell tartania: miután a baba káromkodást mondott, tegyen úgy, mintha nem hallotta volna. Ebben az esetben a gyereket nem fogja érdekelni a rossz beszéd. De ez a szabály csak akkor fog működni, ha nem hallja szisztematikusan a szeretteitől való bántalmazást.
Családi kommunikáció
Először is át kell gondolnia a kommunikációt a családban. Ha a csecsemő egyik rokona állandóan átkozódik, akkor magától értetődőnek és igaznak fogja venni. A gyermek számára még mindig nehéz megérteni, mi a jó és mi a rossz. Felnőttektől tanul. Ők azok, akik megmutatják neki, hogyan kell helyesen cselekedni és mit kell mondani. Figyelje beszédét, ne káromkodjon a gyermek előtt. A káromkodás negatív energiával töltődik fel, és a baba érzi. Szeretné, ha gyermeke kedvező körülmények között nőne fel? Akkor semmiképpen ne használjon gonosz nyelvet, legalábbis előtte!
Hogyan lehet megbizonyosodni arról, hogy a gyermek nem használ rossz beszédet?
Mint fentebb említettük, a gyermek káromkodásokat hallhat nemcsak otthon. És lehetetlen tenni valamit ellene. Nem tiltja be a babát a lakásban. Már csak az kell, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a trágár szavak ne kerüljenek be a gyermek szókincsébe.
Semmi esetre sem szabad:
1. Csapja be a csecsemőt az ajkára, rávegye a szappant, nyaljon sót vagy borsot a szájába! Ez csökkenti a gyermek önértékelését és rémálmait! Fennáll annak a veszélye is, hogy a csecsemő dadogni fog.
2. Ne mondd mindenkinek, hogy a csecsemő káromkodik, mert minden bizonnyal megint szeretné "kedveskedni" az anyjának.
3. Büntesse meg a csecsemőt mindenféle módon, és ne mondja el neki, hogy a káromkodásokat csak felnőttek használhatják beszédben. A gyermek így fog megérteni: ha csak felnőttekre esküdhet, akkor gyorsan fel kell nőnie. És mi kell ehhez? Káromkodj minél hangosabban és gyakran.
Tanítsa meg gyermekét, hogy más módon fejezze ki negatív érzelmeit. Például, hogy elvonja a figyelmét valami vállalkozás. Nyugodtan magyarázza el neki, hogy a káromkodások nem jók, hogy nem ejthetők. Mondd meg neki, hogy a szőnyeg bántja az embereket, hogy ez egy igazi rabló, akit semmiképpen sem szabad az életébe engedni. Mondja el gyermekének, hogy a káromkodás nem az erő jele, hanem szégyenteljes szokás.
