Hogyan építsünk kapcsolatokat a szülőkkel? Hogyan valósíthatják meg a szülők egy fiú vagy lány "felnőttkorát"? A családközi kapcsolatok kialakulása meglehetősen fontos összetevő mind az új házasok, mind azok életében, akik életet adtak nekik.
Az intim kapcsolatok után talán a legvitatottabb téma az a kérdés, hogyan lehet kapcsolatot teremteni a szülőkkel. Valójában a fiatalok megnősültek, és otthagyták a "szülői fészket". Hogyan viselkedjünk tovább azokkal, akik felneveltek, neveltek, oktattak és általában életet adtak neked?
Kétségtelen, hogy a szülőkkel kellő tisztelettel kell bánni. Ha belegondol, a szülők beleegyezése a házasságba nem biztos, hogy létezik. És hihetetlenül sok múlik az ilyen beleegyezésen. Ez elég ok ahhoz, hogy tiszteletben tartsd szüleidet.
Ennek ellenére a szülőknek nem szabad beavatkozniuk az ifjú házasok életébe. Nagyon nehéz felismerni, hogy gyermeke, most az előbbi, akit felnevelt, aki számára szó szerint minden volt, holnap egy másik házba fog lakni. De ez a feladat a szülő számára marad, neki meg kell birkóznia vele, különben később ez csak az új házasokat zavarja. Ami magukat a fiatalokat illeti, ajánlható, hogy minden lehetséges módon segítsenek szüleiknek.
De ez a segítség nem lépheti túl az ésszerű határokat. Mindkét félnek fel kell ismernie, hogy a házasság vagy házasság előtti egyetlen élet most két önálló életre szakadt. Mindegyik félnek megvannak a maga tervei, vágyai és lehetőségei, és amikor valaki segítséget kér valakitől, akkor a kérdésnek ezt az oldalát is figyelembe kell venni. Ellenkező esetben az ilyen segítség a szülő önzőségének tekinthető („Nevelettelek, életet adtam neked és parancsolom neked”). Ez az álláspont alapvetően téves, és csaknem 100% -os valószínűséggel a családok közötti réshez vezet.
De a legrosszabb még nem is ez, hanem amikor a szülők elkezdik tanácsolni, hogyan éljenek az ifjú házasok. A helyzet az, hogy egy fiatal család alakul, a társadalom teljesen önálló egysége. Ez a sejt saját elveivel, életmódjával és életmódjával alakul ki. Mindezeket a fiatalokat maguknak kell kialakítaniuk, semmiképpen sem szabad kívülről kényszeríteni. Természetesen a szülőnek joga van tanácsot adni, de az ilyen tanács elfogadása vagy nem elfogadása teljes mértékben az ifjú házastársak felelőssége.
Ennek eredményeként tegyük fel, hogy a szülőkkel való kapcsolatok témája meglehetősen kényes. Az ilyen típusú kommunikáció során inkább az intuíciónak kell vezérelnie. Nos, minden bizonnyal azokat a problémás kérdéseket, amelyek felmerülnek az egyes partnerek számára, zárt ajtók mögött kell "kidolgozni".
