Minden ember félelem érzését éli. A szorongás vagy félelem érzése lehet rövid távú, és bármilyen esemény eredménye lehet, de egyes esetekben az élet állandó társává válhat, és valódi fóbiává válhat. A gyermekek félelmei specifikusak. Ha a szülők nem figyelnek a gyermek szorongására, a szokásos félelem vezethet mentális rendellenességek megjelenéséhez nemcsak az óvodáskorban, hanem felnőttkorban is.
A gyermekkori félelem fő jellemzője az olyan helyzetek vagy tárgyak nagysága, amelyek szorongást vagy valódi pánikot okozhatnak a gyermekben. A félelem forrása lehet tárgy, állat, egy bizonyos légkör vagy környezet. A legtöbb esetben a szülők maguk is félelmet váltanak ki a gyermekben azzal, hogy ijesztő történeteket mesélnek el, ijesztgetik a gyereket kitalált karakterekkel és más helyzetekkel.
A gyermek félelmének fő okai a következők:
- félelem, amelyet szó szerint a szülők szabnak ki;
- a gyermek felnőttek általi állandó megaláztatásából fakadó félelem;
- diszfunkcionális családi környezet jelenléte;
- a szülők figyelmének hiánya a gyermek fejlődésére;
- a gyermek túlzott gondozása.
Mindezek a tényezők szinte mindig a gyermekeknél jelentkező félelmek okává válnak, fokozatosan fóbiává válva. Például, ha anyát vagy apát megharapja egy kutya, akkor ez a helyzet állandó figyelmeztetéssé válik a gyermek számára. A gyermek pszichéje az állatot veszélyforrásként érzékeli, és egy kutya láttán igazi pánikroham lép fel. Hasonló helyzetek figyelhetők meg a természeti jelenségekkel, az állatvilág többi képviselőjével, valamint rovarokkal, hüllőkkel és konkrét emberekkel (idegenek vagy idős emberek).
A gyermekeknél a félelem hiánya vagy túlzott szülői gondozása miatt merülhet fel. Az első esetben a gyermek egyedül marad szorongásaival, és képzelete segítségével fokozza azokat. A második helyzetben a szülők megpróbálják megvédeni a gyermeket minden veszélyforrástól, emiatt a baba félhet, hogy akár egy percig is egyedül marad.
Ha egy gyermek fél a sötéttől, az állatoktól, vagy egyéb szorongásforrást talál, akkor az ilyen megnyilvánulásokat semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ellenkező esetben sokáig kezelnie kell a gyermek pszichéjét. Ha a gyermekkori félelem korrekciója önmagában nem hajtható végre, akkor segítséget kell kérni a szakemberektől.
