Bár a gyermek bizonyos személyiségjegyekkel és intellektuális hajlamokkal születik, alapvetően karakterének kialakulása a családban megy végbe, és közvetlenül függ a szülők által választott nevelési stílustól.
A pszichológusok 4 fő szülői stílust különböztetnek meg.
A tekintélyelvű stílust a legkisebb részletekben is kategorikus követelmények és hajthatatlanság jellemzik. Feltétlen engedelmesség szükséges a gyermektől. Saját vágyait és érdekeit nem veszik figyelembe. A gyereket szinte soha nem dicsérik, hanem folyamatosan szidják.
A természetes hajlamtól függően a gyerekek különböző módon reagálnak egy ilyen diktatúrára: ha a gyermek természeténél fogva erős karakter, akkor már kicsi korától kezdve lázadni kezd, ami állandó szeszélyekben nyilvánul meg. Serdülőkorban az ilyen gyerekek agresszívvé, durván válnak. A szelíd karakterű gyermek bezárkózik magában, megpróbál minél kevesebb figyelmet fordítani magára, akaratszegény, szürke személyiséggé válik.
A liberális stílus az ellentéte a tekintélyelvűnek. Itt a gyermek az univerzum központja, amely körül az egész családi élet forog. Minden szeszélye azonnal teljesül. Az így nevelt gyermekek engedetlenek, agresszívek, nem alkalmazkodnak az élethez. Gyerekcsapatban nem tudnak kijönni, megterhelik a szigorú iskolai követelményeket és fegyelmet. Általános szabály, hogy ez negatívan befolyásolja a tanulást: még akkor is, ha a gyermek jóval az iskola előtt képes volt írni és olvasni, gyenge osztályzata van, ennek fő oka az állandó kényelmetlenség érzése.
A közömbös stílus valójában a nevelés hiánya. A felnőttek egyáltalán nem törődnek a gyermekkel, funkcióikat csak fiziológiai szükségleteinek kielégítésére csökkentik. Kiskorától kezdve a gyermek kénytelen megoldani saját problémáit, és választ keresni saját kérdéseire. Az ilyen gyermek gyakran pénzbeli értelemben részesíti a szülői szeretetet és figyelmet. Egy ilyen kapcsolatban nincs érzelmi kapcsolat a szülők és a gyermek között, a gyermek magányosnak érzi magát, felnő, bizalmatlanná és gyanakvóvá válik.
A demokratikus stílust tartják a leginkább elfogadhatónak. A szülők ösztönzik a gyermek függetlenségét, tiszteletben tartják véleményét, ugyanakkor követelik bizonyos szabályok betartását. A kapcsolatok az együttműködésen alapulnak. A felnőtteket és a gyermekeket közös célok és célok egyesítik. A gyermek a legjobb tudása szerint megoldja a felmerülő problémákat, de tudja, hogy a közelben mindig vannak olyan emberek, akik szeretik, és segítségére lesznek.
