A gyermek világismerete a családban való kapcsolatával kezdődik. Óvodás korban a gyerekek sok időt töltenek szüleikkel, és átveszik viselkedésüket. Ebben az időszakban fontos fejleszteni a gyermekben a jó tulajdonságokat, és kedvező légkört teremteni körülötte.
Például a szülők a válás küszöbén állnak, állandóan veszekednek, kiabálnak és frusztrálják a gyereket. Ez részükről normális. És hogyan látja az óvodás? Fél, úgy tűnik, hogy a világ omladozik, nem szeretik és senkinek nincs szüksége rá. Ez pedig mentális rendellenességhez, durva hozzáálláshoz vezethet a szülőkkel és másokkal szemben, alacsony önértékeléshez vezethet. A kapcsolat a másik felével folyamatosan összeomlik.
Ellentétes helyzet: a szülők tökéletes összhangban élnek, udvariasan és barátságosan kommunikálnak, senki sem emeli fel a hangját senkinek. Ebben a helyzetben a gyermek erős, magabiztos, barátságos és nyugodt lesz. Képes lesz harmonikusan kiépíteni kapcsolatát lelki társával.
A gyermeket erősen befolyásolja a felnövekvő környezet, a hozzá való hozzáállás, a körülötte lévő felnőttek viselkedése, a megszólításában elhangzott szavak.
Sok szülő nem veszi észre gyermekeit problémáik miatt. Megpróbálnak pénzt keresni családjuk élelmezése érdekében, de e problémák nyomása durva lesz a gyerekekkel szemben, kiabálva velük. Nincs idő a normális kommunikációra. Ez gyakran fordul elő egyszülős családokban. Az ilyen szülők nem ismerik gyermekeiket, és nem törekszenek megismerni őket. A túlélés elve lesz a fő, nem pedig az emberiség elve. Az ilyen családok gyermekei inkább későn mennek ki, hogy ne láthassák szüleiket a lehető leghosszabb ideig.
A legszomorúbb tény, hogy egy ilyen gyermek nagy valószínűséggel elkerüli az embereket, a jövőben nem tudja kiépíteni párjával a kapcsolatát, vagy általában visszahúzódik önmagába. Számos komplexusa is lesz, mert a szülőknek nincs idejük dicsérni gyermeküket bármiért. Sajnos itt az ideje csak szidni valami nem elkövetett dolgot.
A gyermekkorban okozott sérelem hatással lesz a gyermek jövőjére és a szüleivel való kapcsolatára. Nagyon nehéz elfelejteni az ilyen sérelmeket, különösen, ha a szülők mindezt lényegtelennek tartják, és egyszerűen nem tudnak vagy nem akarnak bocsánatot kérni az ilyen körülmények miatt. Amikor egy gyermek felnő, a szüleivel való kommunikációja elromolhat. Lehet, hogy nincs is születésnapi hívás. Bármelyik szülőnek el kell gondolkodnia azon, hogy mit tesz leendő gyermeke érdekében. Talán itt az ideje, hogy csak csevegjünk vele a jövőben felmerülő problémák megoldása érdekében.
