Rejtély, hogy miért a potenciális partnerek sokaságából választjuk az egyetlenet. A tudósoknak több magyarázata van arra, hogy ez miért történik.
Az elmúlt évezredek során a partnerválasztás jellege nem sokat változott. A nőket továbbra is a férfiak társadalmi helyzete, a férfiakat pedig a nők fizikai vonzereje és fiatalsága vezérli.
Másrészről azonban sok tudós úgy véli, hogy jelenleg nem társadalmi, hanem biológiai előfeltételek játszanak döntő szerepet a pár kialakulásában. Igaz, hogy a nők elsősorban arra figyelnek, hogy a férfi milyen státuszt játszik a társadalomban, de csak addig, amíg a nő üzleti tulajdonságait nem ösztönzik. Amint ez megtörténik, a nők megvizsgálják a fizikai vonzerőt, az ifjúságot és a személyes tulajdonságokat is.
A modern társadalomban mindkét partner közös költségvetés kialakításán dolgozik. A jó főzés és mosás képessége már nem játszik meghatározó szerepet, mint a múlt században. Ez a példa világosan bemutatja, hogyan változnak a társadalmi normák a társadalomban, és hogyan befolyásolják azt, amit vonzónak vagy nem vonzónak tartunk.
A kölcsönös szimpátia kialakulását befolyásoló tényezők egyike az a képesség, hogy folyamatosan láthassák egymást. Természetesen mindannyian ismerünk olyan eseteket, amikor az ilyen közelség konfliktusokat és veszekedéseket váltott ki, de ez inkább kivétel a szabály alól. A folyamatos kapcsolat az oka az ilyen gyakori szerelmi kapcsolatoknak a munkahelyen vagy az iskola alatt. Az állandó kommunikáció először barátságba, majd gyakran romantikus kapcsolatokba áramlik.
A fizikai vonzerő is fontos szerepet játszik. Minden embernek megvan a maga szépségfogalma, amelyet részben a társadalomban uralkodó mércék szabnak meg. De mégis, különféle preferenciákat adnak egyik vagy másik típushoz tudatalatti szinten. Ha kedveljük az embert, arra törekszünk, hogy jobban megismerjük, és ezáltal kiegészítsük a portrét annak érdekében, hogy megértsük, mennyire hasonlít ideálunkhoz.
A személyes tulajdonságokat különösen nagyra értékelik a partnerek. A "tetszik vagy nem tetszik" értékelésekor a hallóképesség, a kedvesség, a figyelmesség gyakran döntő érvek.
Végül pedig hasonló jelleg- vagy megjelenési vonásokat pozitívan értékelünk. Vonzódunk azokhoz, akik olyanok, mint mi. Gyakran könnyebb kommunikálni egy ilyen emberrel, úgy tűnik, hogy velünk ugyanazon a nyelven beszél. Sőt, ily módon pszichológiai transzfert hajtunk végre. Azt gondoljuk: "Ez az ember gyönyörű, nagyon hasonlít hozzám. Tehát én is gyönyörű vagyok." Ki ne akarna szép lenni?
