A gyermekekkel való helyes kommunikáció képessége sokkal könnyebbé teszi mind a gyermek, mind a felnőtt életét, különösen olyan helyzetekben, amikor a gyermeket negatív érzések fogják el, és nem tud megbirkózni önmagával. A gyermekkel való beszélgetés képessége ilyen helyzetben segít megtalálni a megfelelő szavakat, hogy ne sértsék meg a gyereket és ne tanítsák meg felelősségre.
Utasítás
1. lépés
Beszéljen gyermekével az ő nyelvén. Az érzékek nyelve. A gyermekeket, mint egyetlen más felnőttet sem, érzelmi szorongás éri. Ha azt látja, hogy egy gyerek, különösen egy tinédzser, ideges, először hallgassa meg. Gondoljon bele a gyermek érzésébe, képzelje el magát a helyében. Hogyan érezné magát ilyen helyzetben? Nevezze el ezt az érzést magának, és gondolkodjon el azon, hogyan teljesülhetnek vágyai. Legyen az bántás, harag vagy fájdalom.
Mondja el gyermekének, mire gondol jelenleg. Meg fogja érteni, hogy elismeri az ő jogát, hogy megtapasztalja ezeket az érzéseket. Ugyanakkor nem azt kell mondania, amit éreznie kell, hanem azt, amit valóban átél.
2. lépés
A gyermek megértéséhez nem feltétlenül kell olyan kérdéseket feltenni neki, amelyeket esetleg nem ért, vagy amelyekre nem akar válaszolni, hanem nyilatkozatok formájában kell megszólítania. Például a "Mit csináltál már megint?" Helyett azt kell mondanod: "Nyilvánvalóan ma nehezedre esett." Ez ismét tudatja a gyermekkel, hogy megérti, mit érez. Nem szükséges kérdésekkel a gyermekre fordítani a negatív figyelmet. Beszéljen arról, hogy mit érez vagy készül, és ne arról, hogy mit kell tennie a gyermeknek. Fogadd el, hogy a gyermek jobban elfogadja: "Aggódom érted, tudnom kell, hogyan fogsz hazajutni", és nem "Hová mész, hogyan érsz haza?"
3. lépés
Távolítsa el a sztereotípiákat. Gyermeke nem lehet olyan, mint más gyerekek. És nem szabad rájuk alkalmazni azokat a módszereket, amelyeket mások alkalmaznak rájuk. Kövesse a következő algoritmust:
1. Fogalmazza meg gondolatát egy mondatban.
2. Beszéljen az érzéseiről és gondolatairól ("aggódom").
3. Mutassa meg, mihez vezethet a gyermek viselkedése. Akár kicsit is túlozhat.
4. Vallja be, hogy nem tehet semmit, ezáltal világossá téve, mit kell tennie a gyermeknek.
5. Mutasd meg, hogy tudsz segíteni.
6. Olyan benyomást keltsen, hogy bízik gyermeke erősségeiben, hogy önállóan képes megbirkózni a helyzettel.
