A gondolkodás az objektív valóság közvetett és általános tükrözésének mentális folyamata a psziché által. A gondolkodás abban különbözik minden más kognitív folyamattól, hogy szubjektíven vagy objektíven az új tudás válik eredményévé.
A gondolkodás, mint külön mentális folyamat elkülönítése nagyon feltételes - átjárja az összes többi kognitív folyamatot: az észlelést, a figyelmet, az emlékezetet. De ha az összes többi folyamat a tárgyak és a valóság jelenségeinek érzékszervi tükrözéséhez kapcsolódik, akkor a gondolkodás összefüggéseket tár fel közöttük, amelyek nem közvetlen érzéki érzékelésben adódnak meg. Az érzékszervi észlelés eredménye egy kép, amely korrelál egy adott tárggyal, a gondolkodás eredménye egy fogalom, a tárgyak egész kategóriájának általános tükrözése.
Különböző szintű gondolkodás létezik. Elemi szint - gyakorlati gondolkodás, vizuálisan-hatékonyra és vizuálisan-figuratívra tagolva. A vizuálisan hatékony gondolkodást a mentális feladatok megoldása jellemzi a valós tárgyakkal való interakció folyamatában. Ez a legelső típusú gondolkodás, amely kialakul egy gyermekben.
A vizuális-figuratív gondolkodás már nem „kötődik” a valós tárgyakhoz, hanem kölcsönhatásba lép képeikkel, amelyeket az operatív és a hosszú távú memória tárol.
Az embrionális állapotban alkalmazott gyakorlati gondolkodás mindkét típusa a magasabb rendű állatoknál is képviselteti magát. Az elméleti gondolkodás csak az emberekben rejlő magasabb szint. Át van osztva ábrás és koncepcionális.
Az elméleti figuratív gondolkodás, akárcsak a vizuálisan hatékony gondolkodás, a memória által tárolt képekkel működik. A vizuális-cselekvési gondolkodással szemben a fő különbség az, hogy a képeket kivonják a hosszú távú memóriából és kreatívan átalakítják. Az ilyen gondolkodás nagy szerepet játszik művészek, írók és más művészeti emberek tevékenységében.
Ha az elméleti figuratív gondolkodásban még mindig van kapcsolat az érzékelés képeivel, akkor a koncepcionális gondolkodásban, ha nem is teljesen elveszik, akkor nagyon közvetítetté válik. Az elméleti gondolkodás nem képekkel, hanem koncepciókkal működik. Maguk a fogalmak is a gondolkodás eredményei: az emlékezet sok hasonló tárgy képét megőrzi, a gondolkodás azonosítja közös vonásaikat, amelyek alapján megszületik a tárgyak osztályának általános megnevezése. A szó egy fogalom kifejezője, ezért az elméleti gondolkodás beszéd nélkül lehetetlen.
A koncepció nagyobb mértékű általánosítással bírhat. Például a "macska" szó általánosít minden macskát, amelyet az ember valaha látott vagy lát, de ez a szó mégis lehetővé teszi számunkra, hogy elképzeljünk egy bizonyos sajátos macskát, amelyet az ember egyszer és valahol érzékekkel érzékelt. Az "állat" fogalmának nagyobb mértékű általánosítása van: nincs "állat általában", lehetetlen meglátni, de ez nem akadályozza meg, hogy a fogalmi gondolkodás ezzel a fogalommal működjön.
Így az elméleti fogalmi gondolkodás a valóság tükröződése, elvonatkoztatva a konkrét képektől, és a gondolkodás legmagasabb formája.
