A tapintatosság az a képesség, hogy nemcsak az illem tisztességes szabályainak, az erkölcsi normáknak az általános elfogadott szabályai szerint viselkedhet, hanem elkerülheti azokat a helyzeteket is, amelyek kellemetlenek, megterhelőek vagy sértőek lehetnek más emberek számára.
Melyek a tapintat fő jelei
A tapintatos ember nem lesz bosszantó, szertelen. Nem fogja zavarba hozni a másik embert, még akkor sem, ha magas státusú. Ezért könnyű és kellemes kommunikálni vele. Bizonyos mértékben a tapintat egyet jelent az udvariassággal. A tapintatos ember mindenekelőtt nem okoz kellemetlenséget más emberek számára. Mielőtt még közeli barátaihoz látogatna, feltétlenül megkérdezi, hogy szabadok-e ebben az időben, megzavarja-e látogatása terveiket. Egy ismeretlen társaságba kerülve nem szertelenül nézi az embereket, és nem tesz fel nekik túl őszinte kérdéseket (például mennyit keresnek). A tapintatos ember nem beszél olyan dolgokról, amelyek beszélgetőtársai számára kevéssé ismertek, vagy nem érdekesek számukra.
Még akkor is, ha olyan témában beszél, amely ismerős és érdekes a beszélgetőtársak számára, megpróbálja nem elhúzni a beszédét, hogy ne fárassza el a hallgatókat.
A tapintatos ember ismeri az arányérzetet és az ízlést. Megértette, hogy mi megengedett bizonyos emberekkel való kommunikáció során, és mi nem, mit lehet viccelődni, és mi nem kívánatos.
A tapintatosság magában foglalja a hajlandóságot is a megmentésre, de ugyanakkor ne legyen túl kitartó, annál inkább tolakodó. A tapintatos ember készségesen ad jó tanácsokat, de általában csak a véleményének kikérése után. Nem szívesen kritizál más embereket, főleg a szemek miatt.
A tapintatos ember megpróbálja egyedül megoldani nehézségeit, problémáit, és csak kivételes esetekben fordul segítségért másokhoz, amikor nem képes önmagában megbirkózni. Beszélgetésekben, vitákban tartózkodik a kategorikus kifejezéstől, az agresszív parancsnokságtól.
A tapintatos ember, még abban is, hogy abszolút bízik igazságában, inkább olyan szavakat használ, mint „ha nem tévedek”, vagy „nekem úgy tűnik”.
A tapintatosság veleszületett vagy megszerzett tulajdonság?
Talán a tapintat genetikai szinten átadódik valamilyen mértékben az embernek. Ellenkező esetben nehéz megmagyarázni, hogy egyesek miért érzik és értik szó szerint ösztönösen, hogyan viselkedjenek a legjobban egy adott helyzetben, milyen szavakat mondanak stb. De még az is megváltozhat jobbra, ha különleges tapintattal, jó modorral nem rendelkezik, ha kívánatos és kitartó. Ehhez meg kell tanulnia megérteni az embereket, együtt kell érezni velük, támogatni kell őket. Nagyon hasznos úgy tekinteni a viselkedésére, mintha "kívülről" állítaná be magát, és egy másik ember helyébe állítaná magát, ezáltal teljesítve egy bizonyos tesztet.