Amikor a gyerekek nem hajlandók meghallgatni az idősebbek kéréseit, és nem tesznek eleget azoknak, a szülők kényelmetlenül érzik magukat. Úgy érzik, kötélhúzós verseny készül. A gyermek és a szülők is ugyanolyan elszántsággal vonják maguk felé. Ennek eredményeként mindkét oldal kudarcot vall.
Az anyukák és az apukák felháborodnak, amikor utódaik engedetlenséget mutatnak. De nem minden alkalommal, amikor a szülők rájönnek, hogy a tekintély elhanyagolása előfeltétele annak, hogy az ember önbizalma gyermekkorától kezdve kialakuljon.
Ahhoz, hogy a gyerek őszintén higgyen magában, és elsajátítsa egy független személy tulajdonságait, rá kell jönnie a legfontosabbra. Azok a vezetők, akiket korábban vitathatatlanul követett, már nincsenek. És bizonyos szempontból okosabb náluk.
Ha sikerült megkerülnie anyát és apát, akik a legmeghatározóbb emberek voltak számára, meg fogja találni az erőt, hogy bárkit megkerüljön! Ez az idióma íródott a gyermekek tudatalattijába. Az a kis forradalmár, aki fellázadt a bosszantó családi rendszer ellen, a jövő vezetője. Jó "adag" bizalmat vett saját kompetenciájába, és soha nem lesz képes "leszállni" róla.
Az önbizalom a serdülőknél a döntéshozás képessége révén alakul ki. A gyermekeknek meg kell érteniük, hogy az élet saját döntéseiknek és azoknak a körülményeknek a következménye, amelyekben meghozzák őket. A választás felhatalmazza, és ha képes megtenni, akkor jelentősen csökkenhet a gyermekek stresszszintje. A kényszerítésnél is hatékonyabb.
Miért csintalan a tizenéves?
Ennek oka a szülők, akik nem tudnak több időt szánni az utódokkal való kommunikációra. A kaotikus életmód nem hagy lehetőséget anyának és apának arra, hogy odafigyeljen a gyermekre, megbeszélje vele. A felnőtteknek szüksége van rá, hogy engedelmeskedjen ennek a másodpercnek, mivel túl elfoglaltak saját problémáik megoldásában.
A gyerekek nem mindig tudnak gyorsan változni. Az engedetlenség néha a serdülők átmeneti reakciója a jelenlegi helyzet változására. Ez lehet költözés, iskolaváltás, idősebbek válása vagy pubertás. Időt kell adnunk a gyerekeknek, hogy felépüljenek.
Hogyan lehet túlélni a gyermek átmeneti életkorát stressz nélkül?
A szülők számára ez az időszak nem könnyű szakasz. Tévesen úgy vélik, hogy fővédőként betöltött szerepük gyökeresen megváltozik, és nem lesznek képesek teljesíteni a fő célt. És akkor az anyukák és apukák nem kívánt karakterként kezdik magukat érezni a gyermekek életében.
A felnőttek megjegyzik, hogy egyre kevésbé engedik meg, hogy fontos döntéseket hozzanak a gyermekkel kapcsolatban. És elméjükben ez igazi tragédiává válik. A szülők elmulasztják a lényeget: az utódoknak még mindig szükségük van rájuk, de egy ilyen időszakban vissza kell lépniük, és személyes teret kell szervezniük számára, hogy szellemileg kiegyensúlyozott, teljes értékű és egész emberként nőhessen fel.
