A szimbolikus interakcionizmus az egyik legnépszerűbb elmélet a szociológiában, amely tanulmányozza az emberi viselkedést a társadalomban és azt, hogy az emberek maguk hogyan értelmezik mások viselkedését.
A szimbolikus interakcionizmus elméletének lényege
Az ember társas lény. De ellentétben más élőlényekkel, amelyeknek szintén van saját társadalmuk (például méhek és hangyák), az embereknek nincsenek veleszületett viselkedési mintáik. Olyanok vagyunk, mint a gyurma, amelyből bármit formázhat, amit csak akar. Akkor miért van szükségünk társadalomra, hogyan alakult ki, és mi a helyünk a társadalomban? Ezeket a kérdéseket a szimbolikus interakcionizmus elmélete teszi fel.
Az elmélet szerzője, George Herbert Mead amerikai szociológus úgy vélte, hogy mindez arról szól, hogy az emberek képesek kommunikálni szimbólumok segítségével. Kommunikáció nélkül nincs emberi társadalom, egyszerűen nem tudnánk megegyezni anélkül, hogy ugyanazt a szót neveznénk ugyanazon szóval. A szavak mellett az ember aktívan használja a jelnyelvet, az arckifejezéseket, amelyek szimbólumok is.
Ennek az elméletnek a követői úgy vélik, hogy mi magunk teremtjük meg a valóságunkat, az életből származó tényeket választjuk és értelmezzük, ahogy számunkra kényelmes. Például szinte mindenki ismeri az Ursa Major csillagképet, de kevesen látják közvetlenül a medvét ebben a csillaghalmazban, az emberek a vödröt. Tudják, hogy ha egy vödör látható az égen, az azt jelenti, hogy ez egy nagy medve, egy szimbólum.
Az emberek nem robotok, nem mindig járnak kiszámíthatóan bármilyen ingerre reagálva. A sokféle tény közül az ember bizonyos, jelentős szimbólumokat választ, és a maga módján "megemészti", további megfelelő következtetéseket és cselekvéseket hozva. A szociológusok úgy vélik, hogy lehetetlen megérteni sem az egyént, sem a társadalmat anélkül, hogy tudnánk, hogyan „emészti meg” az ember ezeket a szimbólumokat.
A szimbolikus interakcionizmus elméletének hátrányai
Bármely elméletnek megvannak az előnyei és hátrányai. A szimbolikus interakcionizmus az embert szabadnak tekinti, amit akar. Mindegyikünknek vannak azonban bizonyos keretei, kötelezettségei és a társadalom szabályai. Természetesen akkor sem jöhet dolgozni, ha nagyon akarja, ha nem sztriptíz klubban dolgozik. A társadalomnak vannak határai és korlátai, és mi magunk is aktívan támogatjuk őket.
A szimbolikus interakcionizmus elmélete nagyon elmúló és nehezen mérhető vagy végezhető esettanulmányt. Célja az egyén, a társadalommal való kapcsolatának tanulmányozása, anélkül, hogy figyelembe venné a történelmet, a kultúrát, a munkát. A társadalmi egyenlőtlenséget ez az elmélet sem tükrözi semmilyen módon.
Nagy hátránya, hogy nem veszi figyelembe az érzelmeket és azok hatását az emberi viselkedésre.
