Néhány szülő indokolatlanul személyes vagyonnak tekinti a gyereket, megtagadva tőle a saját véleményének a lehetőségét. Néhány gyermek lemondóan engedelmeskedik szülei akaratának, mások továbbra is ragaszkodnak önmagukhoz, megmutatva az úgynevezett makacsságot.
A gyermek születése szentség, amelynek eredményeként önálló személyiség születik. Ha a szülők kezdettől fogva a társadalom egyenrangú tagjává teszik a kapcsolatot, akkor a makacsság problémája nem merül fel.
A gyermek makacssága a szülők dominanciájára adott reakció.
Mi a gyermeki makacsság
Dahl szótárában több szinonimája van a "makacsság" szónak, amelyek közül az egyik, amely a legpontosabban jellemzi ezt a viselkedési tényezőt egy gyermek esetében, eredeti, vagyis védi saját egyéniségét.
A gyermek makacssága különbözik a felnőtt makacsságától, és elsősorban az önmagának mint embernek az önérvényesítésére irányul.
A priori, korai csecsemőkorban nem lehet szó makacsságról. A kor minden szeszélye fizikai vagy pszichológiai kényelmetlenséggel jár.
Körülbelül 2-3 éves korában a gyermek kezdi megvalósítani önmagát, mint személy, ebben az időben abbahagyja a nevét, és névmásokkal kezdi használni önmagát.
Ebben a korban önmegerősítési kísérleteket tesz, amelyeket a felnőttek szeszélyként vagy makacsságként érzékelhetnek.
Hogyan viselkedjünk egy makacs gyerekkel
Először is, a gyermek életének első napjaitól kezdve érdemes olyan emberként kezelni őt, aki eddig nem tud nélkülözni felnőttek segítségét. Paradoxnak tűnhet egyesek számára, de a családban nem szabad tilalmat előírni egy gyermek számára. A tilalomnak csak az életre és az egészségre veszélyt jelentő tilalomnak kell lennie, a tiltást pedig motiválni és szemléltetni kell.
A népi bölcsesség azt mondja, hogy a gyermek nem kér aranyat. Egy bizonyos életkorig a gyermek minden vágya összekapcsolódik az igények kielégítésével, többek között a kíváncsiság és a kommunikációs vágy. Azáltal, hogy megtanulja kitalálni a makacsság valódi okát, a szülő örökre felmenti magát a szeszélyek kényszerének szükségességétől.
Ha a helyzet nem kontrollálható, az idő elvész, és a makacsság szokássá vált, akkor érdemes emlékezni a fizika törvényeire, amelyek néha alkalmazhatók az emberi kapcsolatokra.
A cselekvés egyenlő a reakcióval. A felnőtt-gyerek kapcsolatban a felnőtt élettapasztalat szempontjából messze erősebb. Az önérvényesítési kísérletek megnyilvánulásaként a gyermek nem érti, mi történik vele, a felnőtt feladata pedig az, hogy az átmeneti időszak a személyiség kialakulásának sérelme nélkül teljen el.
Nem szabad hagynia, hogy manipulálja magát, ahogyan nem is ragaszkodhat a követelményeinek teljesítéséhez. Ha a családban a szeretet és a tisztelet légköre uralkodik, akkor mindig fennáll a kompromisszumos megoldás lehetősége minden kérdésre.
Ha a család nyugtalan, akkor a gyermek makacsságának problémája másodlagos, és először a családi kapcsolatok szabályozására van szükség.
