Minden gyermek, lány és fiú gyermekkorban harcol. A harc egyszerre jelenti az önvédelem és az önmegerősítés, valamint a kívánt elérését. Nem minden küzdelemhez szükséges egy felnőtt, aki beavatkozhat. De mindenképpen ki kell derítenie, hogy milyen harcról van szó, és mennyire veszélyes a harc résztvevőire.
Ha egy kétéves gyermek harcol, akkor legtöbbször megvédi a játék birtoklásának jogát. A három évesnél fiatalabb gyermekek csak egy másik embernél látnak játékot, látják, hogyan viselkedik vele, és ezt a játékot meg akarják szerezni kudarc nélkül, nem figyelve arra, hogy a következő polcon pontosan ugyanaz áll hozzá. Ezért ebben az esetben meg kell mutatnia a gyermeknek ugyanazon játék jelenlétét, és be kell mutatnia, hogyan kell vele viselkedni.
Előfordul, hogy ugyanabban a korban egy gyermek megpróbálja megütni anyát vagy apát, de ez akkor történik, ha már minden más módszert alkalmazott magára. A gyermeknek nem célja, hogy bántsa a szülőket, csak azt akarja, hogy játsszanak vele vagy beszéljenek vele. A gyerekek számára jobb, ha harc közben nem tanúsítják a helyes viselkedést: játékot kérnek, hangosan felhívják anyukát, megbánják, simogatják és nem ütik meg.
Amint a baba megtanul beszélni, kevésbé válik vonzóvá a harc, mint más emberekkel való kapcsolattartás módja.
Az idősebb, körülbelül öt-hat éves gyermekek már kísérleteket akarnak végezni: fáj-e a lapocka a fején; mi történik, ha a szőnyegen vagy a padlón nyomja a társát. Ebben az esetben a felnőtt beszél a viselkedés szabályairól, a játékszabályokról, vagy megtanítja előre látni az elvégzett kísérletek negatív eredményeit.
A fiatalabb iskolások versenyharcot alkalmaznak gyakorlatukban. Szeretik mérni erejüket, ezért az ilyen harcok sok nézőt vonzanak. De nem különítik el a harcosokat. Az ilyen harcoknak szabályai vannak: tegyék az ellenfelet a lapockákra, küzdjenek "az első vérig", vagy mielőtt a vesztes kegyelmet kérne. Ha egy ilyen harcot leállítanak, a gyerekek továbbra is egy másik helyen és máskor folytatják. Egy felnőtt megmutathatja a gyerekeknek az ilyen harcok helyszínét: tornaterem vagy játszótér.
Az igazságosság érdekében folytatott harcok leggyakrabban serdülőknél fordulnak elő: a gyerekek megvédik a vezetéshez való jogukat, megvédik egy barát vagy barátnő becsületét. Az ilyen harcok általában csapatban zajlanak, és egy tinédzser önigazolásának céljait szolgálják. Ebben az esetben a tinédzsert meg kell ismertetni az önigazolás egyéb módjaival. A tinédzsert egy csapatban megbecsülhetjük a barátság iránti elkötelezettségéért, a képességre, hogy időben segíteni tudjunk, minden csapatban szükséges intellektuális és kreatív képességekért, a sportban elért eredményekért, az osztályteremben végzett szociális munkáért.
Szigorúan le kell állítani és meg kell büntetni a huligán motívumokkal folytatott küzdelmeket, amelyek segítségével a gyerekek megaláznak és megbántanak egy másik embert, amikor a harc élvezetes és ez az egyetlen módja a más emberekkel való kapcsolattartásra.
Fontos, hogy kora gyermekkoruktól kezdve a felnőttek megtanítsák a gyereket arra, hogy verekedés nélkül kommunikáljon társaival. Maguk a felnőttek sem használhatják a gyermek fizikai büntetését, mivel az erő túlsúlya a gyengeség felett vonzó példává válik a gyermek számára, amikor más emberekkel lép kapcsolatba.
