Az "introvertált" kifejezés latin eredetű. Az intro - "befelé" és a vertere - "fordulni" szavakból alakult ki. Vagyis az introvertált olyan személy, aki belső világára koncentrál. A kommunikáció gyakran nehéz számára, nem szereti a láthatáron, a figyelem középpontjában lenni. Egy introvertált ember számára irreális más emberekkel őszintén viselkedni, nyitni a lelket. Ezért egy introvertált kívülről arrogánsnak tűnhet, bár ez korántsem igaz.
Melyek az introvertált személy jellemzői?
Az ilyen embernek introvertáltként szokása gondosan átgondolni minden szavát, elemezni minden cselekedetét, valamint más emberek szavait és tetteit, akikkel kapcsolatba lép az életben. Ezért az introvertált rendszerint felelős személy, nem hajlandó a kalandokra, felesleges kockázatokra. Másrészt ugyanakkor gyakran kerül önkritikára, félve a tévedéstől, vagy bármilyen kellemetlenséget az egyetemes katasztrófa kategóriájába emel. És az introvertált mindezt belül éli meg, nem engedve az érzelmeket. Nem meglepő, hogy az introvertáltak gyakran hajlamosak idegi megterhelésre, stresszre, depresszióra.
Az introvertált emberek körültekintésének, a mindent gondosan kiszámító szokásoknak köszönhetően jó előadókká válnak.
A tévedéstől és a nyilvánosság elkerülésétől való félelem miatt szinte lehetetlen, hogy egy introvertált ember jó szervezővé váljon.
Amikor új emberekkel találkozik, az introvertált kényelmetlenül érzi magát, inkább csendben marad, vagy csak fukar semleges mondatokra korlátozódik. Időbe telik, mire alaposan megnézi új ismerőseit, és eldönti, hogyan viselkedjen velük.
Egy introvertált beszélgetésre, őszinteségre késztetésére irányuló kísérlet szinte biztosan kudarccal végződik. Végül is csak a legközelebbi emberek előtt nyitja meg lelkét, és akkor sem teljesen, vonakodva. Éppen ezért az introvertáltak gyakran arról híresek, hogy nem társíthatók, sőt arrogánsak a világból.
Az introvertált legkönnyebben a szülőfalaiban érzi magát, ahol teljesen belemerülhet belső világának koncentrációjába.
Hogyan kommunikáljunk introvertált gyerekekkel
Gyakran az introvertált gyermekeknek félreértéseik, konfliktusaik vannak a saját családjukban, főleg, ha szüleiknek kifejezett extrovertált személyek vannak (vagyis társas, energikus emberek, akiknek könnyen külső kapcsolatok adódnak). Aggódnak, hogy gyermekük társas, csendes, otthon marad, a szülők arra kényszerítik, hogy minél gyakrabban beszéljen velük, kommunikáljon más gyerekekkel, járjon körökbe, különféle szekciókba, ezáltal súlyos lelki traumát okozva neki. Nyilvánvaló, hogy a szülők jó szándékból cselekszenek, de nem szabad megfeledkezni arról a mondásról, hogy "jó szándékkal van kikövezve a pokolhoz vezető út". Az introvertált gyermekeknek különösen érzékeny, szelíd megközelítésre van szükségük, figyelembe véve sajátosságaikat.
