Az önbecsülés egy összetett személyes nevelés, amely tükrözi azt, amit a gyermek más emberektől és saját tevékenységétől tanul, és amelynek célja a személyes tulajdonságok és cselekedetek megértése. A fiatalabb diák önértékelésének ismerete nagyban meghatározza a gyermekkel való kapcsolatok kialakulását.
Az önértékelés kialakulása az iskola teljesítményértékelésétől függ. A tanárok értékelését tekintve fő referenciapontnak, a gyerekek önmagukat és a gyermekcsoport többi tagját kiváló és szegény tanulóknak minősítik. Ennek eredményeként minden csoport megszerez egy sor megfelelő tulajdonságot. Az általános iskolai teljesítmény a gyermek személyiségének és társadalmi helyzetének értékelése. Ebben az időszakban fontos, hogy a tanárok és a szülők megértsék és megkülönböztessék a „teljesítményértékelés” és a „személyiségértékelés” fogalmait. Elfogadhatatlanok azok a helyzetek, amikor a tanulmányi teljesítmény értékelése átkerül a gyermek személyes tulajdonságaira. A csecsemő munkájával kapcsolatos negatív visszajelzéseket elméjébe beleírhatja a "rossz ember vagy" kifejezés.
Az első osztályosok önértékelése szinte teljes mértékben a felnőttek értékítéletétől függ. A 3-4. Osztálynak van egy átmeneti időszaka, amelynek eredményeként a negatív önértékelések száma meredeken megnő. Az önmagával való elégedetlenség kiterjed az osztálytársakkal folytatott kommunikációra és az oktatási tevékenységekre is.
A fiatalabb hallgatók önértékelésének típusai
Számos tanulmány kimutatta, hogy az önbecsülés minden típusa benne rejlik a kisiskolásokban: túlbecsült stabil, megfelelő stabil, instabil, a nem megfelelő túlbecsülés vagy alábecsülés felé irányul. Az életkor előrehaladtával a gyermekek képesek önmagukat helyesen felmérni, és a túlértékelésre való hajlam csökken. A legritkább ebben a korban a tartósan alacsony önértékelés.
A gyermek önértékelésének típusát nemcsak a saját magáról alkotott értékítéletek alapján lehet meghatározni, hanem más gyermekek eredményei kapcsán is. A megnövekedett önértékelés nem mindig fejeződik ki önmagának dicséretében, gyakrabban észrevehet kritikus ítéleteket a társak tevékenységével és munkájával kapcsolatban. Az alacsony önértékelésű tanulók túlbecsülik osztálytársaik eredményeit.
Az önbecsülés típusa és viselkedése
Az önértékelés típusának meghatározásához nincs szükség speciális tesztekre. A megfelelő típussal rendelkező gyerekek vidámak, aktívak, társaságkedvelők és jó humorérzékkel rendelkeznek. A saját munkájukban való hibák megtalálása lelkesedést és érdeklődést vált ki. A feladatok kiválasztásakor képességeik vezérlik őket, mivel kudarcot vallottak, legközelebb a kevésbé összetett munkát részesítik előnyben. A magas, megfelelő önértékelés a gyermekeket aktívvá, a siker elérésére törekszik, függetlenül a tevékenység típusától.
Az alábecsült nem megfelelő típus könnyen felismerhető a fiatalabb hallgatók körében: ha felkérik őket, hogy ellenőrizzék munkájukat, akkor megtagadják, vagy javítások nélkül fogják megtenni. A bátorítás és a bátorítás visszahozhatja őket a tevékenységbe és felélesztheti a lelkesedést. Az esetleges kudarcra való összpontosítás ezeket a gyerekeket visszahúzódóvá és nem kommunikálóvá teszi.
