Szívről-szívre beszélgetésre nem kerülhet sor, ha a beszélgetőtársakat nem érdekli ez. Csak a kölcsönös figyelmesség és őszinteség teszi lehetővé őszinte beszélgetést. Vannak azonban olyan párbeszédmódok, amelyek az őszinteséggel ellentétben "megtanulhatók". A beszélgetés során végzett tevékenységeinek irányításával fenntarthatja a bizalom légkörét.
Kapcsolatfelvétel a beszélgetőpartnerrel. Úgy kell éreznie, hogy ez a beszélgetés fontos az Ön számára. Előre győződjön meg arról, hogy a légkör kényelmes: időpontot egyezzen meg egy hangulatos, nem zsúfolt helyen. Beszélgetés közben ne rohanjon és ne szakítsa félbe az illetőt. Még akkor is, ha körbejárja a bokrot, és nem mer a lényegre térni, ne rohanjon vele. Türelmesen meg kell várnia azt a pillanatot, amikor az ember felszabadul és mer beszélni arról, ami aggasztja. Az első szakaszban csak beleegyezés, ne zavarja a telefon, és ne nézzen körül unott tekintettel, ne próbáljon összefoglalni egy barátjának monológját olyan mondatokkal, mint "általában …", "röviden … "stb.
Mutasd meg beszélgetőtársadnak, hogy megérted őt. Ezt a "hatást" nagyon egyszerű létrehozni. Elég megismételni a történet legfontosabb pontjait, mintha röviden jelölnék a fő "téziseket". Ne másold át ész nélkül a kifejezéseket. Ehelyett elég, ha a saját szavaival elmeséli a beszélgetés azon pontjait, amelyek számodra a leginkább érzelmesek és a legfontosabbak a beszélgetőtárs számára.
Miután az illető rábízza tapasztalatait és teljes mértékben megszólal, aktívabban részt vehet a párbeszédben. A helyzet iránti érdeklődés segít lelkessé tenni a beszélgetést. Tegyen fel egy barátjának pontosító kérdéseket, ha valami nem tűnik egyértelműnek számodra. Tehát segít neki megérteni a problémát, mert a pontos megfogalmazás már a siker 50 százaléka.
Ossza meg beszélgetőtársával a témával kapcsolatos gondolatait. Fontos, hogy először az érzelmekről beszéljünk, és csak ezután folytassuk a helyzet racionális felmérését. Ha voltak hasonló történetei, meséljen nekik róluk - így nemcsak hasznos tapasztalatokat oszt meg, hanem megmutatja, hogy valóban megérti a beszélgetőtársat.
Ha valaki megkérdezte Önt erről, adjon neki néhány tanácsot, próbáljon meg vele a legjobb döntést hozni. Kiderülhet azonban, hogy szív-szív beszélgetésre csak az érzelmek eldobása érdekében volt szükség. Akkor jobb, ha nem ad ajánlásokat, hanem egyszerűen meghallgatja az embert és megosztja az érzéseit.
