Még a barátságos családokban is, ahol a gyerekeket nagyon figyelik, a gyerekek néha úgy viselkednek, hogy a felnőtteknek ez nem tetszik. A tapéta károsodása meglehetősen gyakori jelenség. A gyerek tépheti őket, filctollal rajzolhat rájuk, vagy akár a gyakorlatban is alkalmazhatja az "olajfestmény" kifejezést. Felesleges szidni, de mindenképpen meg kell próbálni megtalálni a kiutat a helyzetből.
Mikor történik meg
Ezzel a problémával leggyakrabban a kisgyermek szülei szembesülnek. Három év elteltével a tapéta letépésének vágya általában elmúlik. Ez egy életkorral összefüggő jelenség, amelynek több oka is lehet. Például egy gyermeknek csak az lehet az érdeke, hogy egy nagy darab papír apró darabokká válik. Előfordul, hogy egy gyermek igyekszik így felhívni a szülők figyelmét, ha nem foglalkoznak vele eléggé. Vannak olyan kis negativisták is, akik pusztán azért tépik fel a tapétát, mert a felnőttek nem szeretik. A jelenség kezelésének módszerei eltérőek lesznek.
Módszer a kíváncsi
A legegyszerűbb lehetőség az, amikor a gyermek a folyamat iránti érdeklődés miatt elszakítja a háttérképet. Az érdeklődés másra kapcsolható. Adj neki például egy nagy papírlapot, amely nem rosszabb, mint a tapéta, és még hangosabban susog. Adhat a gyermekének egy sarokot a lakásban, ahol a háttérképpel bármit megtehet: téphet, rajzolhat, képeket beilleszthet. Hasznos ebben a sarokban ragasztani egy speciális tapétalapot, de csak részben, hogy a lehető legjobban szakadjon. Az a képesség, hogy szabadon kifejezzék magukat, elvonja a gyermek figyelmét a háttérképek rombolásától az egész lakásban.
Használhat például nyomkövető papírt, viaszpapírt és akár régi újságokat is.
Figyelem hiánya
Ha a gyerek azért tépi fel a tapétát, mert kevés figyelmet kap, akkor meg kell adnia neki azt, ami hiányzik neki. Arra számít, hogy legalább szidják. Végül is a büntetés is figyelem. Nem kell szidni. Csak csinálj vele gyakran valami érdekeset. Tervezhet papírból, rajzolhat rá, origamit készíthet és még sok minden mást. Kezdje el mindezt gyermekével. Észre sem veszi, hogy a figyelemhiány önmagában hogyan fog eltűnni.
Három éves kor felett a figyelem felkeltésének módjai sokkal kevésbé ártalmatlanok lehetnek.
A negativista módja
A gyermekek negativizmusa különösen jellemző az "első átmeneti korra", amikor a baba önállóságot kezd követelni, és állandóan ragaszkodik önmagához. Ebben az esetben ne koncentráljon a háttérképre. A gyerek várja a "nem" -t. Nos, lepd meg őt. Dicsérje meg a szakadt háttérképet, és kérje meg őket ugyanígy. Ezt a módszert nem szabad túl gyakran alkalmazni, mivel a negativizmus egy életre megmaradhat.
Műszaki módszer
Ha végül is erőfeszítései nem adták meg a várt hatást - nos, a falak díszítésére nem csak a tapéta szolgál. Letakarhatja például a helyiséget ruhával vagy elkészíthet egy tekercset. Ezenkívül az akcióban mindig találhat olyan anyagból készült háttérképeket, amelyeket egy felnőtt számára is elég nehéz elszakítani, ha egyáltalán nem lehetetlen. Természetesen drágábbak, mint a papír, de a baba állandó kísérletei nem fogják idegeskedni.
