A "bravúr" szót általában negatív összefüggésben használják, annak ellenére, hogy rokon a "bátor" szóval, amely egy személy vagy cselekedet pozitív jellemzője. Mi a különbség a bátorság és a bravúr között?
Bravúr a nyelvészetben
Nyelvészek szerint a "bravúr" szó a francia bravádból származik, amelynek fő jelentése a "meggondolatlanság". A bravúr leggyakrabban demonstratív bátorságot, a veszély figyelmen kívül hagyását és agresszív viselkedést jelent. A szó negatív konnotációját az adja, hogy a bátorsággal és a bátorsággal ellentétben a bravúrnak általában pusztán hivalkodó jellege van. Ez azt jelenti, hogy nincs racionális ok az ilyen cselekvésre, ráadásul az alany által választott cselekvési mód értelmetlen veszélyt jelent számára (és egyes esetekben a körülötte élőkre). Például a három testőr híres vacsorája az ostromolt és lebombázott Saint-Gervais bástyában nem volt más, mint bravúr.
Ha a "bravada" szó etimológiáját a végéig követjük, kiderül, hogy nagy valószínűséggel a latin bravo-ból származik, ami jelentése "bandita", "bandita".
A szépirodalommal ellentétben a való életben a merészség és a félelmetlenség ilyen demonstrációi meglehetősen kellemetlen következményekhez vezetnek, ezért az emberek többsége a "bravúr" szót használja, kifejezve, hogy helyteleníti az ember viselkedését.
Mit gondolnak a pszichológusok?
Pszichológiai szempontból a bravúr azokra az emberekre jellemző, akiknek nincs önbizalma, és nagymértékben függ mások véleményétől. Lényegében a bravúr kompenzáció egy adott komplexumért. Az a személy, aki bízik abban, hogy mások gyávának és gyenge akaratúnak tartják, nevetséges és veszélyes cselekedeteket kezd el végrehajtani, például megsérti az út sebességkorlátozását, vagy gyakorlati cél nélkül mászik nagy magasságba. Az ilyen döntések gyakran jellemzőek azokra a fiatalokra, akik nem értik, hogy cselekedeteik különféle érzéseket váltanak ki másokban: a leereszkedő együttérzéstől az őszinte aggodalomig, de nem a csodálat és a tisztelet.
Ne keverje össze a bravúrokat és a blöfföt, bár a fogalmak hasonlóak. Ha a fitogtató személy csak a bátorságát igyekszik megmutatni, akkor a blöffölő célja az ellenfelek megtévesztése.
Egy bizonyos típusú karakterű emberek azonban nem azért pompáznak, mert másokat akarnak meggyőzni valamiről, hanem azért, mert állandóan vágyakoznak bizonyítani bátorságukat és vakmerőségüket maguk előtt. Leggyakrabban az ilyen jellemvonások pszichés traumák eredményeként alakulnak ki, és arra kényszerítik az embert, hogy minden félelem nélkül viszonyuljon önmagához, egészségéhez és életéhez. Az ilyen embereknek állandó adrenalinforrásra van szükségük, elhanyagolják a veszélyt és a kockázatot, csak azért, hogy megtapasztalják a szélsőséges helyzettel járó érzelmi feltöltődést. Mások jól érzékelhetik ezt a viselkedési módot bravúrként, bár a valóságban inkább látens (elfojtott) öngyilkossági hajlamról beszélünk, ezért ilyenkor van értelme pszichoterapeutával konzultálni.