Sok szülő gyakran kíváncsi arra, hogyan lehet megbüntetni vagy dicsérni a gyermeket egy cselekedetért, és hogyan érheti el a kívánt eredményt negatív következmények nélkül. Végül is gyakran előfordul, amikor a dicséretet negatív jellemvonások születik, mint például az önkényeztetés, a megengedés és az arrogancia. Ugyanez van a büntetéssel is.
Egy ijedt és megkeseredett gyermek, akinek nem magyarázták el, hogy mi a bűne, a jövőben nem lesz képes harmonikusan fejlődni. Gyakran előfordul, hogy a gyermeknek nem magyarázzák el a viselkedés alapvető szabályait, azt, hogy mi a jó és a rossz, hogyan kell viselkedni bizonyos helyzetekben, és nem csepegtetnek erkölcsi elveket.
Pszichológusok és tanárok szerint fizikai módszereket alkalmazva a gyermek nevelésében a szülők által kívánt eredmény nem érhető el. Számos olyan szabály létezik, amelyek megkönnyítik a szülők számára a nem megfelelő büntetések elkerülését.
A gyermeket semmilyen körülmények között nem szabad ételfosztással büntetni. Nem kell rá sem kényszeríteni, hogy írjon és írjon.
A szülőknek szilárdan meg kell győződniük a gyermek bűnösségéről.
A felnőttek olyan viselkedési mintát, amelyet a gyerekek örökölnek. Nehéz lesz megmutatni a gyermeknek, hogy lehetetlen udvariatlanul megszólítani az idősebbeket, bár maga a szülő ezt folyamatosan teszi.
Ne emeljen ki egy gyermeket a másik elé, ne állítson példaként. Ha mindkettő megérdemli a büntetést, akkor ennek következtében ugyanazt kell kapnia.
Soha ne sértegesse a gyereket, és ne gyengítse a méltóságát.
Ha a szülő büntetéssel fenyegetőzött a vétség miatt, és a gyermek mégis elkövette, akkor ne feledkezzen meg a büntetésről. Így a baba tisztában van a felnőtt szavainak és döntéseinek fontosságával.
Gyakran előfordul, hogy a gyermekek cselekedetei maguk is büntetéshez vezetnek. És emlékezve a következményekre, a gyermek elgondolkodik azon, hogy helyes-e ezt megtenni. Például, amikor anyám azt mondta, hogy ne lengessen a székbe, mivel leeshet, vagy tegyen ujjatlanat, hogy ne fagyjon meg a keze.
Az egyenlő büntetés szabályát követve a gyerekeket is egyenlően kell dicsérni. Ez egynél több gyermeket nevelő családokban igaz. Egyes anyukák és apukák nem figyelnek különösebben gyermekük érdemeire és sikereire, mivel úgy gondolják, hogy így elronthatják. A dicséret fontos szerepet játszik a gyermek fejlődésében, a tevékenységhez való hozzáállásában, a békében és az öntudatban. Fontos, hogy a szülők néha csak dicsérjék az erőfeszítéseket, amikor a baba valóban megpróbálta, de nem azt kapta, amit akart. Ez pozitív megerősítés lesz arra, hogy a jövőben többet érjünk el.
