A pajzsmirigy az emberi endokrin rendszer legfontosabb szerve, amely pajzsmirigyhormonokat termel. Ezek a hormonok befolyásolják az anyagcserét és a központi idegrendszer működését. Ha a pajzsmirigy nem működik, súlyos betegségek, például hypothyreosis és diffúz golyva fordulhatnak elő. Különféle diagnosztikai módszerek alkalmazhatók a mirigy betegségének kimutatására.
A pajzsmirigy tapintása
Egyes betegségeknél nemcsak a mirigy működése zavart meg, hanem fiziológiai változások is bekövetkeznek. A pajzsmirigy mérete megnőhet, a szerv szöveteiben csomók, pecsétek és golyva jelei jelenhetnek meg. A kezdeti diagnózis érdekében az endokrinológus olyan vizsgálati módszert alkalmaz, mint tapintás. Ez egy egyszerű tanulmány, az orvos felkéri a beteget, hogy igyon rendszeresen egy kortyot, és nyeléskor az ujjaival tapogatja a nyak területét. Ha a pajzsmirigy súlyosan érintett, akkor tapintáskor a beteg súlyos fájdalmat érezhet. A tapintás csak előzetes következtetések levonását teszi lehetővé, a pontosabb diagnózis érdekében instrumentális és laboratóriumi kutatási módszereket alkalmaznak.
A pajzsmirigy instrumentális diagnosztikája
A pajzsmirigy ultrahangvizsgálata lehetővé teszi a szervszövet szerkezetének felmérését. Az ultrahang segítségével meghatározhatja a mirigy térfogatát, megvizsgálhatja a szervszövet véráramlását, felismerheti a csomópontokat és megmérheti azok méretét. A pajzsmirigy ultrahangjának irányát az endokrinológus adja meg, ha tapintás során bármilyen változást találtak.
Ha az ultrahang eredményei szerint a mirigy szöveteiben nagy göbös képződményeket észleltek, akkor a betegnek szúró biopsziát írhat elő. Ez a vizsgálat lehetővé teszi a neoplazma természetének azonosítását és az onkológiai folyamat kizárását. Az orvos finom tűvel behatol a golyvába és szövetmintákat vesz. A szúrást szükségszerűen ultrahang ellenőrzése alatt hajtják végre.
A pajzsmirigy rosszindulatú daganatai esetén szcintigráfiát végeznek. Ez a vizsgálat lehetővé teszi az onkológiai folyamat prevalenciájának azonosítását és az áttétek kimutatását. A vizsgálat során bizonyos mennyiségű radioaktív anyagot injektálnak az emberi testbe. A radioaktív jód felszívódásának gócai révén a szerv szövetében meg lehet határozni az érintett területeket.
A pajzsmirigy laboratóriumi diagnosztikája
A hormonok vénájának vérvizsgálata segítségével meg lehet határozni a mirigy funkcionális állapotát, vagyis megérteni, hogy a szerv milyen jól látja el funkcióját. Az elemzéshez szükséges vért szigorúan éhgyomorra kell venni. A laboratóriumi diagnosztika részeként a TSH, T3 és T4 szintjét határozzák meg leggyakrabban.
A TSH egy pajzsmirigy-stimuláló hormon, amelyet az agyalapi mirigy termel, ennek a hormonnak a segítségével szabályozzák a pajzsmirigy endokrin működését. A TSH szint a mirigy hormonszintjétől függ. Ha a pajzsmirigyhormonok szintje csökken, akkor az agyalapi mirigy elkezd aktívan termelni pajzsmirigy-stimuláló hormont, és a vér TSH szintje emelkedik. Ha a pajzsmirigy felesleges hormonokat termel, akkor a vér TSH szintje a normálérték alatt lesz.
A T3 a trijód-tironin nevű hormon, amelyet a pajzsmirigy termel. T3 tesztet jeleznek, ha hyperthyreosis gyanúja merül fel. A T4 egy tiroxin nevű hormon, amely egyben pajzsmirigyhormon is. Ez a hormon fontosabb a hormonális rendellenességek meghatározásában, mint a T3. Az emelkedett T4 szint hipertireózis, alacsony szint pedig a pajzsmirigy alulműködés jelenlétét jelzi.
