Az óvoda a gyerek első lépése a társadalmi élet felé vezető úton. Barátság, saját érdekek védelme, veszekedések és ellenállás - minderről magadnak kell dönteni, mert a szülők nincsenek a közelben. A pszichológiai felkészültség mellett a gyermeknek rendelkeznie kell minden szükséges készséggel, amelyet az óvoda bemutat neki.
A gyermeket általában hároméves korában küldik óvodába. Ekkorra a baba elég független ahhoz, hogy anya nélkül maradjon. A gyerekeket sokkal korábban veszik fel az óvodába, de ez kényszerintézkedés, mivel az anyának sürgősen munkába kell állnia. A kétéves csecsemő még nem áll készen arra, hogy gyermekcsapatba kerüljön. Három éves korukban a gyerekek aktívan érdeklődnek társaik iránt, és már rendelkeznek a szükséges készségekkel a mindennapi életben. Így fordul elő, hogy egy gyermeket otthon nevelnek, és ritkán kommunikál más gyerekekkel, 4-5 éves korában pedig a kertbe megy. Minél idősebb a gyerek, annál nehezebb megszokni az óvodát.
Amit a gyereknek meg kell tudnia csinálni az óvodában
Az óvodában nem lesz olyan anya, aki tökéletesen megérti a babát. Ezért fontos kidolgozni az összes szükséges készséget, amely megkönnyíti az életet a gyermekcsapatban. A szülők kötelesek megtanítani a gyereket az önálló öltözködésre: a gyermeknek meg kell birkóznia harisnyával, zoknival, inggel és felsőruhával. A cipzárak, gombok, szegecsek és csipkék nem fognak engedelmeskedni minden hároméves gyermeknek, de csecsemőjük hamarosan megtanulja helyesen használni őket. Az óvónő megsegítésére játékok vannak fűzés formájában, különféle oktatási plakátok, amelyekre ruhadarabokat rajzolnak. Anya maga is készíthet ilyen plakátot, és gyakran és apránként edzhet a gyerekkel. A tanár, aki minden nap összegyűjti a babázó csecsemők tömegét sétára, hálás lesz a szülőknek. Az óvoda ruháit egyszerűnek és kényelmesen kell megválasztani, hogy ne legyenek összetett kötőelemek.
A kanál, a villa és a bögréből való italozás képességét szintén előre meg kell "csiszolni", és nem csak az óvodába lépés előtt. A mellbimbóval ellátott üveg, a kortyos pohár, a kertben a kortyos csésze rossz szokásnak számít. Eleinte nincs mód a földön szétszórt étel és a kompót tócsái nélkül, de a gyermeknek nincs más módja, hogy normálisan megtanuljon enni. Továbbá a csecsemőnek helyesen kell ülnie az asztalnál, mozgatni a széket. Ha mindezt meg tudja tenni, soha nem marad éhes, mert a tanárnak és a dadusnak nincs ideje minden gyermeket megetetni. Ha a csecsemő egyedül is képes enni, akkor az felnőttebbnek érzi magát, mint más gyerekek, akik szegények a kanál és a villa használatában.
Óvodára a gyereket már le kell választani a pelenka viseléséről. Szükséges gyakrabban bugyiban vagy nadrágban hagyni, akkor a baba meg fogja érteni, hogy kellemetlen nedves dolgokban járni, és hamarosan cserepet kér. A bili edzést másfél éves korban kezdheti meg. A kertben minden tanulónak van egy személyes szekrénye, amelyben minden meglepetés esetén mindig van egy tartalék ruha. A csecsemőnek képesnek kell lennie szappannal mosni a kezét, és saját törülközőjével megszárítani.
A kert pszichológiai felkészültsége
A gyermek hajlandósága óvodába járni nem csak az önkiszolgálás képességét jelenti. Jó, ha a kisgyermek a szülők és mások számára érthető nyelven tud beszélni. A babának vágynia kell arra, hogy egy bizonyos vállalkozásra koncentráljon, megértse a tanár utasításait és tiltásait. Körülbelül három éves korban szükség van más emberekkel és gyerekekkel való kommunikációra, így ebben az időben a gyermek már mehet a kertbe. A leendő óvodás életében nagyon fontos pillanat a napi rutin. Anyának előre fel kell ismernie a kertben, és két hónappal azelőtt, hogy a csoportba jönne, közelebb hozza hozzá a morzsák napi rutinját. Érdemes odafigyelni azokra az ételekre is, amelyeket az óvodában adnak, és lehetőség szerint főzni is. A szokásos rutin és a táplálkozás megkönnyíti az új helyhez való alkalmazkodást.
