Nagyon nehéz megfigyelni azt a helyzetet, amikor a dühös szülők szidják, megalázzák vagy egyenesen kiabálják gyermekeiket. És eltévedünk a vágy között, hogy a szülőnek ugyanúgy válaszoljunk, vagy csak távozzunk anélkül, hogy beleavatkoznánk.
Nem baj, ha ilyen helyzetben szidják a szülőket?
Valószínűleg az esetek különbözőek, és néha egy ilyen szülő elhelyezése nem a legrosszabb megoldás. Mégis jobb, ha ezt nem tesszük.
Először is, egyáltalán nem ismeri ezeket az embereket, fogalma sincs arról, hogyan reagál egy még inkább megkeseredett szülő. Talán a gyermek még többet kap, ha látótávolságon kívül vannak.
Másodszor, aki nem fáradt el a teljes kimerültségig. És kit nem vittek a gyerekek delirium tremens-be? Megint nem lehet tudni, hogy általában milyen szülők. Lehetséges, hogy ebben a családban a kapcsolatok valóban jók, és ez az eset szokatlan. Anya és apa már tapasztalja (vagy átéli) a bűntudat, a tehetetlenség és a borzalom érzését a történtek miatt. És akkor hozzáteszed.
Ennek ellenére vannak olyan módszerek, amelyekkel reagálni lehet és kell is egy ilyen helyzetben.
1. Kapcsolja figyelmét a gyermekre. Ne lépjen kapcsolatba közvetlenül a szülővel, vegye fel a kapcsolatot a gyermekkel, próbáljon megnyugtatni valamilyen jelentéktelen mondattal. A feladat itt az, hogy csökkentse a szenvedélyek intenzitását, megmutassa a gyereknek, hogy valójában most nincs egyedül az egész világon, hogy ha nem is segít, de legalább támogat. És ebben az esetben a szülő figyelme valószínűleg a vak agressziótól áttér a gyermekre és általában a körülötte lévő világra.
Néha hasznos, ha maguk a szülők ilyen állapotban kívülről hallják, hogy gyermekük valóban nagyszerű. Hogy mások is látják.
Hogyan tudom ezt megtenni?
Szeretem azokat a gyerekeket, akik olyan jól rajzolnak, és nem félnek bepiszkolni
· Nagyon merész és okos kérdéseket tesz fel. Az ilyen emberek nagyon sokat érnek el az életben. Szép munka!
· Te vagy a világ legszebb lánya! Bízz bennem.
· Akár csak kacsinthat vagy rámosolyoghat a gyermekre, hogy megértse, hogy te az oldalán állsz.
2. Szemrehányás helyett ajánljon fel segítséget. Néha a szülőknek szó szerint pár percre van szükségük a felépüléshez. És néha még azt is elég hallani, hogy nem ítélik el, megértik, hogy nincs egyedül az érzelmeivel.
· Szeretné, hogy egy kicsit a karjaimban tartsam?
· Látom, mennyire fáradt vagy, van néhány percem, tudnék valamiben segíteni?
Nem bánja, ha a fiával olvasunk egy könyvet?
· Hadd segítsek a táskádban?
Minden ilyen helyzetben fontos betartani a fő alapelvet: bármit is tesz, a világon a jó mennyiségének növekednie kell. Ha társadalmunk barátságos, az élet mindenki számára könnyebb és biztonságosabb lesz. Beleértve a gyermekeinket is.
