Egyesek a szerénységet vice-nak nevezik, míg mások éppen ellenkezőleg, felismerik az emberi természet legmagasabb megnyilvánulását. A vélemények ilyen polaritása ennek a jellemvonásnak a kétértelmű megítélését jelzi.
Az ilyen jellegű tulajdonsághoz, mint a szerénységhez való hozzáállás sok országban különböző módon fejlődik. Az Egyesült Államokban a szelíd embert minden bizonnyal háttérbe szorítják azok a szertartástalan és teljesen szégyentelen karrieristák, akik minden lehetséges helyet meg akarnak tölteni. Norvégiában más a helyzet, mivel a szerénységet nemcsak a társadalom tisztességes magatartásának tekintik, hanem a luxus iránti vágy és az igényes ruhák hiányának is.
A szerénység rendkívüli megjelenítése
A szerénységet gyakran összekeverik annak szélsőséges megnyilvánulásával, nevezetesen az önmegsemmisítéssel, amelyben az ember kicsinyíti saját képességeit, semmilyen módon nem igyekszik bizonyítani önmagát. Ezt a két fogalmat meg kell különböztetni, mivel egy szerény ember, bár nem teszi előre a személyiségét, nem feledkezik meg az egyéni önfejlesztésről. Általában a színlelés hiánya megfelelő önértékeléssel jár.
A szerénység, mint születési jogosultság
A szerénység, mint a születésétől kezdve megszerzett személyiségjegy számos előnyt nyújt az életben, elsősorban az önbizalomtól és a hiúságtól való mentességet. Olyan hasznos tulajdonságokkal rendelkezik, mint a hallgatás képessége, az önfeláldozás képessége, a szeretet, az embert nemcsak a családdal és a barátokkal, hanem a társadalom számos körében is szeretni fogják.
A képzett emberek körében a szerénységet semmiképpen sem tekintik egyfajta hibának, az önkifejezés lehetetlenségének vagy általában az ember kudarcának. Ez utóbbi érvet a lázadás és a függetlenség hívei rendszeresen használják, mivel az a tény, hogy a szerény emberek gyakran átlagos jövedelemmel rendelkeznek, mérsékelt életmódot folytatnak. Az ilyen állítás lényege az emberek erkölcsi, etikai és erkölcsi attitűdjeinek különbségén nyugszik, általában életprioritásaik eltérőek.
Szerénység és kortárs nyomás
Egyesek azonban mások nyomására vagy az egyre növekvő elégedetlenséggel önmagukban őszintén arra törekszenek, hogy elnyomják magukban a szerénységet, mint olyan jellemvonást, amely más, az arcátlansághoz közeli tulajdonságokkal rendelkezik. De ebben az esetben érdemes alaposabban megvizsgálni a saját énemet, hogy rájöjjünk, miért érdemes megváltoztatni önmagunkat.
Néha az emberek szándékosan a szerénység álarca mögé bújnak, megpróbálva elrejteni az önbizalmat és a félénkséget mások elől. Kényelmes formává válik, hogy bemutassa magát a társadalomban. Az ilyen személyiségek gyakran kiegyensúlyozatlanok és ingerültek, ami különösen hangsúlyos stresszes helyzetekben, amikor belső kellemetlenségük jelentkezik.
Egészen egyszerű megkülönböztetni az őszinte szerénységet a színleléstől, egyszerűség és őszinteség jellemzi. Ezért nemcsak az emberek viselkedésére, tulajdonságaira kell figyelnie, hanem arra is, hogy a lehető leggyakrabban kívülről nézzen magára.
