A család menedékhely az élet viharai között. Békét rejteget és védelmet nyújt tagjainak. A jó család az a hely, ahol az ember erőt gyűjthet és felkészülhet a külvilág nehéz próbáinak legyőzésére. Ahhoz, hogy a család a béke menedékévé váljon, létre kell hoznia a családtagok közötti interakciót.
Utasítás
1. lépés
Először is teremtsen biztonságos és kényelmes környezetet a család számára. Ehhez minden családtagnak, felnőttnek vagy gyermeknek tudnia kell, hogy a családon belül megítélhető, de a külső emberek ezt nem tehetik meg. A gyermeket meg lehet büntetni, de semmiképpen ne mondjon erről idegeneknek. Nem mondhat el senkinek a háztartása rossz cselekedeteiről, minden problémát belsőleg kell megoldani, hogy ne okozzon fájdalmas csalódást. Csak akkor fordulhat pszichológushoz a családi problémákkal kapcsolatban, ha olyan közeli emberek beleegyezik, akikkel meg akarja vitatni a kapcsolatot. Legyen nagyon óvatos - a bizalom hosszú ideig tart, és azonnal összeomlik.
2. lépés
Másodszor, teremtsen családi hagyományokat. Adjon házi feladatot a családtagoknak, hogy találjanak rituálékat, amelyek tetszhetnek nekik. Kémkedhet más családok ellen, láthatja a tévében, megtalálhatja az interneten. Például kiváló hagyomány, hogy minden szombaton esténként családi tanácsot gyűjtenek, amelyhez a következő hét családi problémáit és feladatait hozzák fel - ez nagyon közelíti őket. Még a kisgyermekeknek is jogukban áll szólalni, bár természetesen csak a felnőttek dönthetnek. Megtanítja azonban a gyerekeket gondolataik és vitáik kifejezésére. Egyszerűen érdekes történeteket mesélhet az életből, kommunikálhat és megoszthatja az elkészített anyagokat a felkészüléshez előre meghatározott témákról.
3. lépés
Harmadszor álljon elő önfejlesztési feladatokkal, és kérje meg szeretteit, hogy irányítsanak. Adhat egy bizonyos összeget a hozzászólásokhoz, még a gyermekek számára is. Az emberek nagyon közel állnak az ilyen érzelmi interakcióhoz, és akkor gyorsabban el fogja érni a céljait, ha ennyi szem folyamatosan figyel rád.
4. lépés
Negyedszer, próbáljon közvetíteni konfliktusokat a gyermekek és a felnőttek között, ha nem tudják egyedül megoldani a problémát. Nem szabad azonban felvállalnia a szerencsétlen áldozat megmentőjének szerepét. Fel kell hívnia az ütköző feleket, hogy maguk találjanak megoldást a problémára.
