Az önbecsülés nagymértékben befolyásolja az egyén életének alakulását. Alábecsülhető, túlbecsülhető és megfelelő, attól függően, hogy az ember hogyan érzékeli önmagát.
Az ember önértékelése tükrözi magához való hozzáállását. Megmutatja, hogyan látja önmagát, mennyire hisz saját erejében és bízik-e magában. Az önértékelés az egyén elvárásainak figyelembevételével alakul ki. A szintje alapján meg lehet ítélni, hogy az ember hiszi-e, hogy sokra érdemes, vagy nem számít-e gyakorlatilag semmire az életben.
Kevés önbizalom
Az alacsony önértékelés megakadályozhatja, hogy az egyén az élet bármely magasságába jusson. Az ilyen ember korlátozza magát céljaiban és vágyaiban, kételkedik saját erejében, és általában pesszimizmus és határozatlanság különbözteti meg.
Az alacsony önértékelésű emberek nem értékelik eredményeiket. Hajlamosak mások véleményét saját véleményük fölé helyezni. Az ilyen egyéneket túlzott szerénység, talán félénkség jellemzi.
Az a személy, aki kételkedik magában, állandó szorongást tapasztalhat saját jövője miatt. Ebben az esetben a bizonytalanság mind a munkában, mind a kapcsolatokban nyilvánul meg. Például előfordul, hogy a szolgálatban az egyén nem mer elmenni előléptetésre, és állandóan fogást vár el feletteseitől. Személyes életében egy ilyen embert felemészthet a féltékenység és a gyanakvás.
Még akkor is, ha sikeres, az a személy, akinek az önértékelését nagyon alábecsülik, szerencsés egybeeséssel magyarázza győzelmét. Amikor bókol egy ilyen egyénnek, nem hálát, hanem mentséget fog hallani.
Fokozott önértékelés
Az a személy, akinek az önértékelését túlértékelik, eltúlozza saját fontosságát. Nehéz együtt dolgozni egy ilyen egyénnel egy csapatban, mert a közös ügy érdekében tett kicsi hozzájárulását is hatalmasra növeli. Hajlamos alábecsülni a csapat többi tagjának munkáját.
Előfordul, hogy a túlbecsült önértékeléssel rendelkező egyén túlértékeli képességeit és lehetetlen feladatot vállal. Kudarc esetén nem elemzi viselkedését, hanem mindent a körülményeknek tulajdonít.
Az ilyen személy nem megfelelően reagál a kritikára, sőt építő jellegű is. Nem ismeri el mások véleményét, és nem szereti, ha valaki tanácsot ad neki.
Megfelelő önértékelés
Az a személy, aki méltósága szerint értékeli önmagát és objektíven érzékeli önmagát, képes harmóniában élni önmagával és a világgal, ugyanakkor sokat el is érni. Az ilyen egyén nem érez illúziókat hatalmával kapcsolatban, de nem becsüli alá képességeit sem.
Ez a magadhoz való megközelítés a legoptimálisabb. Ebben az esetben az ember eldönthet valami jelentőset, de előtte alaposan átgondolja tetteit.
A normális önértékeléssel rendelkező egyén könnyebben kommunikál másokkal. Harmóniában van más emberekkel, figyelembe veszi véleményüket, de nem helyezi a sajátja fölé. Az ilyen embert nem különbözteti meg gyanakvás és gyanakvás, nem gondolkodik mások mellett, és nem zárkózik fel. Ugyanakkor nem enged a különféle provokációknak.
