A szisztémás családi pszichoterápia a családi problémákkal kapcsolatos pszichológiai tanácsadás új megközelítése. Az egész családot mint klienst egyetlen szervezetként veszik fel. A cél a családi rendszer egészének működésének javítása.
A család mint befolyásolás tárgya
A szisztémás családi pszichoterápia a családot önálló organizmusnak tekinti, amelynek saját története, értékei és fejlődési törvényei vannak. A terapeuta kellő mértékben részt vesz a terápia folyamatában, megfigyeli vagy oktatóként működik. Útja során kérdéseket tesz fel, irányít, mesterséges konfliktust vagy bármilyen más helyzetet idézhet elő. A rendszerirány jelenleg a vezető a családpszichológiában.
A régebbi irányok egy személyt pszichológiai befolyásolás tárgyának tekintenek, míg a rendszerszintű a családot és annak egész rendszerét ilyen tárgynak tekinti. Egy ilyen elmélet nem a korábban létező pszichológiai ismeretekből, hanem a kibernetikából származott. A kibernetikának van egy általános rendszerelmélete. Azt mondja, hogy az egész nagyobb, mint a részek összege. Az egész minden része és folyamata kölcsönösen kondicionálja egymást.
A családi rendszer olyan emberek csoportja, akiknek közös lakóhelyük van, és amelyeket bizonyos kapcsolatok kötnek össze. Azt állítják, hogy a családtagok cselekedeteire az egész családi rendszer törvényei és rendeletei vonatkoznak. Valami nem mindig történik a családtagok kívánságai miatt. A családi rendszer folyamatosan kommunikál a környezettel.
A szisztémás családi pszichoterápia céljai és módszerei
A pszichoterapeuta mindenki számára lehetővé teszi a beszédet, a többiek számára pedig kényelmet nyújt. Családjával együtt lehetőséget keres a családi rendszer működésének jobb megváltoztatására. Ugyanakkor nincs feladat megváltoztatni a rendszerbe bevont egyes embereket. A szisztémás családpszichológiának számos áramlata van, amelyek némelyike nem igényli az összes családtag jelenlétét egy pszichoterápiás ülésen. Olyanokkal dolgoznak együtt, akiknek problémái és viselkedése miatt az egész család pszichoterapeutához fordult. Ezzel kiküszöbölik a családon belüli kommunikáció negatív vonatkozásait.
A psziché bármilyen kórképét a családon belüli nem megfelelő kapcsolatok megnyilvánulásának tekintik. A családok saját szabályokkal, mítoszokkal, viselkedési mintákkal rendelkeznek. Sajátosságuk okozhat mentális betegségeket a családtagokban. Gyermekkorban a gyermek felhalmozza a felnőtteknél megfigyelt negatív viselkedési mintákat. Ezt követően öntudatlanul elkezdi őket felnőttkorban reprodukálni.
Terápiás technikák: körinterjú. Az egyik családtagot megkérdezik, hogy viszonyul a másik kettő egymáshoz. Néha a terapeuta a felügyeletet úgy alkalmazza, hogy a kollégákat az egyirányú tükör mögé helyezi. A kollégák megfigyelik a folyamatot és megosztják gondolataikat. A terapeuta is alkalmaz egy ilyen technikát a család pozitív problémájának újradefiniálásaként. A lényeg nem a nehézségek csökkentése, hanem az, hogy barátként mutassák be őket, akik segítenek megtalálni a kiutat a helyzetből.
