Minden évszázadban a szülők fő feladata az volt, hogy teljes jogú harmonikus személyiségként neveljék gyermeküket. A csecsemő születésétől kezdve a családban a domináns viselkedésmodellt választják, amely segít a lehető legközelebb kerülni a cél eléréséhez.
Túl szigorú szülők jelennek meg a társadalomban, megfosztva gyermekeik figyelmét. "Minden megengedő", akik egy bizonyos időpontban elveszítik az irányítást a gyerekek felett, és őszintén nem értik, mi okozta ezt. Ennek eredményeként, amint a gyerekek kicsit felnőnek, ellentmondásos helyzetek kezdenek kialakulni a családban, amelyet a fiatalabb generáció rossz viselkedése okoz. A gyermeki viselkedés domináns katalizátora a családi kapcsolatok. Az ok-okozati összefüggést a gyermeki engedetlenség szempontjainak részletesebb elemzésével tudhatja meg.
A gyermek hangos, könnyes kiáltása látható ok nélkül. A gyermek fő célja a szülők manipulálása. Ez a viselkedési jellemző a önmagukban bizonytalan gyermekekre jellemző, akik igyekeznek arra kényszeríteni a szeretteiket, hogy mindig velük legyenek. Ennek oka a hatalmas gondozás, és ennek következtében a gyermek félelme attól, hogy önálló lépéseket tegyen a környezet tanulmányozása során. Kezdetben érdemes kicsit fizikailag távol lenni a gyerektől, mivel a szánalom ösztönzi bizonytalanságát. A csecsemőbe vetett hit a háztartás minden tagjának részéről, a legjelentéktelenebb cselekedetek dicsérete és a kritika hiánya meglehetősen gyors változáshoz vezet a gyermek viselkedésében.
Agresszió, verbális zaklatás. Ezek a gyermek belső fájdalmának jelei pszichológiai szinten. A felnőttek megérintésével és szenvedésekkel jutalmazza őket azért, mert képtelenek megnyílni és megosztani tapasztalataikat. A család tagjai közötti bizalom hiánya a folyamat egyik fő szempontja. A szülői gondoskodás, a gyermek belső világáról folytatott baráti beszélgetések kíséretében, segít a gyermeknek megvédeni magát fájdalmaitól és korrigálni állapotát.
Az "okos srác" viselkedése, végtelen csetepaté. A mozgatóerő a szüleid szeretetének elnyerése. A megnyilvánulást a gyermek figyelmének hiánya váltja ki, ezáltal bármilyen módon, akár negatív módon is, megpróbálja bizonyítani fontosságát a családban. A gyakoribb ölelések és a családi beszélgetésekben való részvétel elegendő ahhoz, hogy a gyermek érezze, hogy egyenlő családtagként ismerik el.
Érdemes megjegyezni, hogy a gyermekek büntetése minden helyzetben csak súlyosbítja a családban fennálló kapcsolatokat, mivel a gyermek saját magának megfelelő célokat követ, és ezt kihívásnak tekinti a harcban. Csak a viselkedésbeli változások minden előfeltételének kölcsönös megértése és követése segít elkerülni a büntetést és javítani a család légkörét.
