Minden gyerek más. És különböznek a születésüktől. Valaki nagy, valaki kicsi. Valaki egész nap és éjjel alszik, és valaki éjjel-nappal sír. És a szülőknek meg kell találniuk a gyermekükkel kapcsolatos megközelítést.
Természetesen könnyű, amikor a baba egész nap csendesen szimatol a kiságyában. De mi van akkor, ha a csecsemő napokig felnőttek karjaiban van, és állandó figyelmet igényel? Végül is, a babával való foglalkozásokon kívül anyukának is marad ideje főzni vacsorát, mosni és vasalni!
Leggyakrabban a csecsemők szeszélyesek, akikben kimeríthetetlen energiát fektet a természet. A gyerek unja, hogy csak hazudik, de nem akar aludni - végül is még nem fáradt. Ebben az esetben a szülőknek lehetővé kell tenniük a csecsemő aktív működését - masszírozni, különféle képeket, könyveket mutatni, beszélgetni vele, verseket olvasni. Mindez minden bizonnyal fárasztja a babát, és hamarosan aludni akar.
Ne aggódjon, hogy valami nincs rendben a babával, ha nagyobb figyelmet igényel magára, mint más gyerekekre. Csak jobban ragaszkodik az anyjához, kíváncsibb és aktívabb. Ez még jó is, leggyakrabban az ilyen gyerekek gyorsabban fejlődnek, és megkettőzött érdeklődéssel tanulnak meg mindent újat. De érdemes megkülönböztetni, amikor a csecsemő éppen szemtelen, és amikor panaszkodik valamire, például fájdalomra. És könnyű megtenni. A szemtelen babát könnyen el lehet vonni a könnyeitől, ha például egy könyv vagy egy játék érdekli. Egy olyan gyerekkel, akinek fáj, ez nem múlik el.
Van egy pont. Az első könnyeinél nem szabad fejjel rohanni a csecsemőhöz. Ellenkező esetben a baba sokáig így fog viselkedni: nincs elég figyelem - sír, akar valamit - sír. El kell mondanod a gyereknek, hogy rosszul cselekszik, meg kell tanítanod, hogy könnyek nélkül kérjen valamit, például mutasson az ujjával az "adj" szóval. És rá kell szoktatnia a függetlenségre is - nem szabad megközelíteni a gyereket, ha csendesen ül egyedül, szülői részvétel nélkül. Néha magának is magára kell hagynia őt a szobában, játékokkal elfoglalva magát.
Röviden: a körülményeknek megfelelően kell cselekednie. A lényeg az, hogy ne essen kétségbe, hogy ilyen nyafogó baba jelent meg ebben a családban. Az életkor előrehaladtával ez elmúlik, de a szülők fő feladata az, hogy minél függetlenebbé, okosabbá és egészségesebbé tegyék őt.
