Ilyen vagy olyan mértékben minden szülő gyermeki dührohamokkal szembesül. Egyesek számára ez a gyermek viselkedése egyszeri esemény, míg mások számára állandó probléma. Fontos megérteni az előfordulásának mechanizmusait és a leghatékonyabb megbirkózás módszereit. Gyakran a szülőknek a gyermeki dührohamokra vonatkozó ajánlásai egyszerű tanácsra "nem figyelnek". De a gyakorlatban minden sokkal bonyolultabb.
A gyermekek dührohama egy erős érzelmi kitörés, melyet sikítás, sírás kísér, sok gyermek a földre dobja magát, kezét és lábát dübörgve, a hátukba ívelve. Az ilyen helyzetben lévő szülők gyakran elvesznek, és nem tudják, hogyan kell helyesen viselkedni. Ebben az állapotban a baba nem tudja uralkodni magán és érzelmein. A gyermek hisztériájának okai különbözőek: a gyermek valamilyen kudarc miatt nem kapta meg a kívánt, a legerősebb rendellenességet stb. A szülőknek szóló ajánlások között a leggyakoribb, hogy nem figyelnek a gyermek dührohamára. A valóságban minden nem ilyen egyszerű.
Valóban: rossz ötlet azt adni a babának, amit érzelmileg annyira követel. Ha a hisztéria eredményeként megkapja, amit akar, akkor emlékezni fog erre a viselkedésre, mint céljának elérésének egyik módjára. Ennek eredményeként a gyermek gyakrabban hisztizik. Ha dühroham támad, a szülőnek minden erejét meg kell gyűjtenie ahhoz, hogy nyugodt maradhasson. A saját harag ilyen helyzetekben természetesen felmerül, de egyáltalán nem segít a gyermeken.
Ha a baba könnyekkel próbál elérni valamit, feltétlenül hagyja békén. Minél kevesebb néző van, annál gyorsabban nyugszik meg. Segít a környezet megváltoztatásában is: hagyja el az üzletet, költözzön át másik szobába stb.
Még akkor is, ha az ok már megszűnt (a család elhagyta azt az üzletet, ahol a gyerek valamit vásárolni követelt), a gyermek nem képes önmagában enyhíteni az érzelmi stresszt. Előfordul, hogy a gyermek hisztériája olyan helyzetekben fordul elő, amikor egy kis ember nagyon felizgul valami miatt: a játék nem érti, lehetetlen úgy elhelyezni a piramist, ahogy szeretné. A szülő feladata, hogy segítse a gyermek megnyugvását. Adjon egy italt, mossa le hideg vízzel, tartsa szorosan, ne hagyja például megrándulni. Minden anya tudja, mi pontosan segíti gyermekét abban, hogy gyorsabban visszatérjen normális állapotába.
A gyermeknek át kell élnie az érzelmeket, ki kell dobnia őket, de nem túl sokáig. Ha a gyermek dührohama elhúzódik, idegrendszere kimerül, a baba pszichéje ördögi körbe esik: minél többet sír a gyermek, annál nehezebb megállítani. A pszichológus tanácsai abból fakadnak, hogy nem szükséges azonnal rohanni a nyugalomra, de a gyerekes dührohamok megszűnését sem érdemes késleltetni.
A gyereknek meg kell értenie, hogy az anyja ebben a pillanatban nem hagyta abba a szeretetét, hogy ellenáll az érzelmek intenzitásának. Akkor ő maga fokozatosan megtanulja elviselni őket, megfelelőbb módon megbirkózni. Ha egy szülő gyermeki dührohamban dobja ki ingerültségét és haragját, ez egyáltalán nem segít a babán.
Általánosságban elmondható, hogy a gyakran gyerekes dührohamokkal szembesülő szülőknek szóló ajánlások 3 fő pontra süllyednek: ne járjanak együtt a gyermek manipulálásával, csökkentsék a nézők számát és segítsenek megnyugodni.
