A gyermek nem mindig nő engedelmes és nyugodt. Néha a baba viselkedése akár agresszív is lehet. Ebben az esetben fontos a probléma gyors észlelése és a megoldás megkezdése.
Mi a különbség az agresszió és az agresszió között?
Az agresszió olyan cselekmény, amelynek célja egy személy vagy személyek csoportjának (pszichológiai, fizikai, anyagi) kárt okozni. Vagyis ez egy bizonyos cselekvés, amelyet a helyzet generál. Normális esetben az agresszió jeleit egészséges embernél ritkán lehet megfigyelni, ha külső körülmények provokálják. De az agresszivitás egy teljesen más fogalom, amely egy személyiségjegyet jelöl. És ha a gyermeknek pontosan stabil az agresszív viselkedése, akkor tenni kell valamit. Először azonban helyesen kell meghatároznia az agresszivitást, mert ez nem mindig csak harcokban és kiáltásokban nyilvánul meg.
Milyen tulajdonságai vannak az agresszivitásnak?
Fontos megérteni, hogy az agressziós cselekmény még nem agresszivitás, de az agresszivitás nem feltétlenül vezet céltudatos romboló cselekedetekhez. Olyan személyiségjegyekben nyilvánulhat meg, mint a negativizmus, a túlzott neheztelés, a rendkívüli ingerlékenység, az ellentmondásosság, a harag és természetesen néha a mohóság és a hangosság. Ugyanakkor a gyermekek agresszivitásának számos pozitív vonása is van: aktivitás, függetlenség, függetlenség, kezdeményezőkészség. De a gyermek pszichéje a formáció hiánya miatt leggyakrabban pontosan negatív megnyilvánulásokat választ.
Hogyan lehet felismerni az agresszív gyereket?
Az agresszív gyermek dühösen és ingerülten válaszol a legtöbb kérésre, durva és emeli a hangját. Más gyerekekkel való kommunikáció során megmutatja a függetlenség és a vezetés elemeit, folyamatosan kritizálja a gyerekeket és kiabálja őket, megsértődik, bosszút áll. Az egyik legszembetűnőbb és leggyakoribb tulajdonság a verbális agresszió: a gyermek kritizál és nevet hív más embereknek, beleértve a felnőtteket is. Gyakran ez a negatív tulajdonság az anyagi tárgyak kezelésében nyilvánul meg: a játékok nem tartanak sokáig, a könyvek sok oldalát megrajzolják vagy kiszakítják, a törékeny tárgyakat dührohamokban dobják és törik meg. És természetesen a legkézenfekvőbb mutató: a gyermek maga provokál konfliktusokat, verekedésbe kezd, üt, megkarcol, harap, elrontja mások dolgait.
Ha megtalálja a fent leírt viselkedési mintát, vegye fel a kapcsolatot a gyermekpszichológussal. Fontos megérteni, hogy ez egy megoldható probléma, csak meg kell találnia annak eredetét és időben meg kell tennie a szükséges intézkedéseket.
