A parittya előnyeiről vagy veszélyeiről már több évtizede folyik a vita. Az orvosok többsége azonban meg van győződve arról, hogy a megfelelően kiválasztott műanyag hordozó használata nemcsak megkönnyíti az anya életét, hanem segíti a csecsemő harmonikus fejlődését.
Pár évtizeddel ezelőtt az újszülöttek anyái csak egy ilyen kényelmes eszközről álmodozhattak, mint a parittya. Ezután ahhoz, hogy a babával együtt mozoghassunk a városban, el kellett fogadni egy terjedelmes, kényelmetlen babakocsit, és megpróbálni vezetni vele keskeny ajtókon keresztül, vagy felmászni a lépcsőn.
Egy ilyen egyszerű eszköz, mint a parittya, sokkal könnyebbé tette a nők számára a babával való járást, mert mostantól bármelyik helyiségbe be lehet lépni, nem kell félnie a lépéstől, a kényelmetlen rámpáktól vagy a nehéz ajtóktól. A hevederek megjelenésével egyidejűleg heves viták támadtak: vajon árt-e a babának, és hogyan tolerálja a gyermek törékeny teste, hogy több szövetrétegben legyen. A készülék használatának elég sok támogatója és ellenzője van, és mindkét félnek megvannak a maga "vas" érvei.
És mi a véleménye az orvosoknak, és azt tanácsolják-e az anyáknak, hogy új kórházi hevederben viseljék kis kórtermeiket?
És milyen volt azelőtt
Az emberiség képviselői már jóval a kerekes babakocsik feltalálása előtt megjelentek és tovább fejlődtek a bolygón. Mit tettek az anyák, hogy felszabadítsák a kezüket a munkához, és ugyanakkor folyamatosan vigyázzanak a babájukra? Egész egyszerűen egy tartós szövetdarabbal kötötték magukhoz a gyereket, amelyet gyakran önállóan szőttek.
Különböző régióknak megvoltak a saját szabályaik a csecsemők hordozására: az ókori ázsiai országokban egy gyereket az anya háta mögötti textilzsebbe tettek, Afrikában a gyerekeket a hátukhoz kötötték ruhával. És az eszkimók különböző korai népei között az anyák gyermekeket hordanak a ruhájukhoz erősített speciális szőrzsebben.
Valószínűleg mindenki ismeri a régi "hozza be a szegélyt" kifejezést. De nem sok ember ismeri a "szegély" szó ősi jelentését. Ezekben az évszázadokban a szegélyt nem a ruha szélének tekintették, mint most, hanem egy széles köténynek, amelyet tartós vászonból varrtak és egy hagyományos napernyőn viseltek. Szülés után a fiatal anya óvatosan ebbe a köténybe tette a csecsemőt, és annak végeit egy csomóba kötötte a nyaka körül. Elég ismerős konstrukció, nem?
Figyelembe véve, hogy a gyermekek sok generációja csecsemőkorát a parittya szüreti megjelenéseiben töltötte, talán annak káros hatásai kissé eltúloznak?
A parittya pozitív tulajdonságai
A legtöbb anya véleménye szerint, akik már a csecsemők születésétől kezdve használják a parittyát, ez a tétel sok előnyt és kényelmet nyújt számukra. A baba mindig ott van, könnyebb figyelni rá, akár etetheti is a babát, eltakarva a sál szabad végével. De vajon a gyermekorvosok találnak-e előnyöket a heveder használatában, és milyen árnyalatokra kell figyelniük, amikor a babát elhelyezik benne:
- Nyilvánvaló előnye, hogy a baba az anya testéhez szorul, és hallja ismerős szívverését és légzését. Biztonság és nyugalom érzése van, ami annyira szükséges egy aprócska ember számára. Ráadásul a ritmikus járási mozgások megnyugtatják a babát, és segítenek gyorsabban elaludni.
- A körülötte lévő világot nem zárt babakocsiból látva a baba gyorsabban képes alkalmazkodni, és nyugodtabban érzékeli a lehetséges ingereket;
- Felmérések szerint azok a gyerekek, akiknek édesanyja gyalogláshoz csecsemőhevedert használt, aktívabbá és társasabbá válnak;
- Heveder - hátizsák - használata esetén a gyermek csípője széles. Ez a csípő diszplázia kiváló megelőzése:
- Sima ringatás mozgáskor segít a babának megszabadulni a kólikától.
Az orvosok egyetértenek abban, hogy fokozatosan, kb. 10-15 percig el kell kezdeni a csecsemőt egy parittyában. A gyermek készülékben tartózkodásának maximális ideje 3-4 óra, ez az idő elegendő egy sétához vagy orvoslátogatáshoz. De otthon jobb, ha a gyermeket gyakrabban vesszük karra, vagy elrendezzük magunk mellett a kanapén, így jobban fenntartjuk az anya és a baba közötti kapcsolatot.
Fontos szempontok
Miután elhatározta, hogy vásárol egy hevedert, felelősségteljesen kell megközelítenie a modell kiválasztását. A legoptimálisabb egy előzetes konzultáció egy gyermekorvossal, aki képes lesz felmérni a gyermek egészségét és eldönteni, hogy a szövethordozó használata árt-e a babának. Néha az orvos előírhatja a nyaki gerinc és az agy ultrahangját annak érdekében, hogy kizárja az esetleges patológiát, amelyben nem kívánatos a parittya használata. Az orvos tanácsot adhat az életkornak megfelelő heveder modelljéről, és elmagyarázhatja, hogyan kell a babát megfelelően elhelyezni egy textil sálban vagy hátizsákban.
Különösen sok kérdés merül fel, ha egy hevedert választunk egy újszülött babának. Míg a gyermek nagyon kicsi, a lényeg az, hogy kényelmet nyújtson neki fekvő helyzetben. Ehhez egy heveder alkalmas - sál vagy gyűrűs heveder, amelynek gondos használata még koraszülöttek számára is megfelelő.
A fő feladat a gyermek ergonómiai helyzetének, a fej megbízható rögzítésének és a lekerekített hátnak a biztosítása. Míg a baba nem tudja megtartani a fejét, a hevederes gyűrűk segítenek biztosítani annak kényelmét, és rögzítik a szövetet, ahogy az anyának szüksége van. A parittya kiválasztásakor az életkor nem lehet a fő kritérium, fontos figyelni arra, hogy a hordozó mennyire kompetensen biztosítja a gyermek számára az optimális helyzetet.
Ha idősebb gyerekekkel (hat hónapos és annál idősebb) sétál, kipróbálhatja a csúzliát a csecsemő ülő helyzetével. Helyes testtartás: a gyermek függőleges helyzete, amikor a medencét félretesszük, a vállakat az anyához nyomjuk, a lábak térdre hajlanak és kényelmes szögben elválnak, a térdek a papok fölött vannak, a hát pedig simán a lapockáktól és alatta lekerekítve. Ez a helyzet nem okoz nem kívánt terhelést a gerincen, csak meg kell győződnie arról, hogy a mozgó baba nem tér el sokat a helyes testtartástól.
A népszerű modellek jellemzői
Összesen több mint egy tucat különböző hevederes modell ismert, de hazánkban csak három népszerű, a legkényelmesebb és legkényelmesebb a legtöbb gyermekorvos szerint.
- A szokásos parittya sál. Körülbelül 60 centiméter széles és legfeljebb hat méter hosszú tartós szövetcsík. A méretek változhatnak, így a különböző méretű anyák megtalálhatják a megfelelő lehetőséget. A szövetnek erősnek és rugalmasnak kell lennie, miközben jól illeszkedik a baba testéhez. Ha a sálat helyesen tekercselik fel, akkor egy "zseb" képződik, amelyben a gyermek biztonságosan és biztonságosan rögzül. Anyának figyelembe kell vennie, hogy nyáron meleg lesz a csecsemő számára egy több szövetrétegből készült parittya, így a kinti hőmérsékletnek megfelelő ruhákat választhat neki.
- A gyűrűs hevederben két gyűrűt használnak egy "zseb" kialakításához és rögzítéséhez, amelyen keresztül a szövet mindkét vége áthalad. Ez a modell kényelmesebb használni, mint az előző, de az anyának óvatosnak kell lennie, hogy a baba ne csúszjon ki belőle. Emellett sok anya megjegyezte, hogy az egyik váll egyenetlen terhelése miatt hátfájás vagy fáradtság érzése léphet fel.
- Május - a parittya egy téglalap alakú, rugalmas anyagból készült darab, oldalain hosszú vállpántokkal varrva. Az alsó húzózsinórok a derékhoz vannak rögzítve, míg a felső húzóelemek a nyakhoz vannak rögzítve. Hangulatos textilfészek alakul ki, amelyben a baba leülhet. Jobb, ha a gyermek az anyjával néz szembe, így állandóan védettnek érzi magát, és egy nőnek könnyebb lesz megfigyelni a helyzetét. E modell mínuszai közül: csak olyan gyermekek számára használható, akik már magabiztosan ülnek.
A választás során érdemes az üzletben különböző gyártók több modelljét kipróbálni, talán minden babát 10-15 percig viselni. Végül is senki nem fogja értékelni az újdonság kényelmét, kivéve magát a gyereket: kényelmetlen helyzetben lévén, a baba akár sírhat is. Csak azt a modellt vásárolhatja meg, amelyben a gyermek nyugodtnak és nyugodtnak érzi magát.
