Sok szülő tévesen úgy gondolja, hogy minél hamarabb talpra áll egy gyermek, annál jobb lesz az egészsége. Ritka esetekben azonban felmerül a gondolat a csecsemő lábán történő kialakulásának felgyorsításának következményeiről.
Nincs pontos univerzális időkeret, amelyben a gyerekeket talpra lehet állítani. Csak néhány jel utal arra, hogy a morzsa készen áll arra, hogy egyenes helyzetbe kerüljön. A gerincen jelentkező korai stressz különböző betegségekhez vezethet, amelyek felnőttkorban jelentkeznek.
Két szembenálló tábor
Sok ortopéd véleménye szerint a csecsemőt legkorábban 10 hónapos korban kell talpra állítani. Ekkorra a csípőízület és a gerinc elegendő erőre tesz szert, és nem félnek a deformitástól.
Az ellenkező vélemény azt jelzi, hogy a csecsemő három hónapos korában talpra állítható, egészségének károsítása nélkül. Ekkorra a gyerekek megőrzik lépésről-lépésre a reflexeiket.
És ha a baba magától felkel? A hat hónap előtti felkelés vágya izom hipertóniát jelez. A csecsemő ilyen "bravúrjai" nem okozzák az örömöt, a test felkészületlensége és a lábak túlzott terhelése a deformációjukkal jár. Ezenkívül a gyermek elfárad, és lábujjhegyen nyújtózkodik. A szülők csak annyit tehetnek, hogy elterelik a csecsemő figyelmét, és nem hagyják, hogy sokáig álljanak, vagy a hóna alatt tartsák.
Készen áll a kicsi állásra?
A gyermek felkészültségét számos tényező határozza meg. A válság és a megfontoltság, amelyek már a korai életkorban megnyilvánulnak, a karakter alapját képezik. Elemezze, milyen gyerekek voltak a szülei. Ha a kövér, meglehetősen lomha, nyugodt karakterű kisgyermekek képei jelennek meg a fejében, akkor nem számíthat a korai felkelési kísérletekre a gyermektől. És még inkább, hogy felgyorsítsák ezt a folyamatot. Nagy valószínűséggel később kel fel a talpán, mint társai, és a mozgása lassú lesz.
A gyermekorvosok által kínált növekedési diagramok átlagos lehetőségek. A teljes és nagy gyerekeknek több erőfeszítést kell tenniük a felkelés érdekében, az apró és a kicsik sokkal gyorsabban megbirkóznak ezzel a feladattal.
Ahhoz, hogy a baba felkelhessen, meg kell tanulnia a végtagok irányítását és az egyensúly megőrzését. Mindkét folyamat az idegrendszer szempontjából összetett és fokozatosan történik. Ha a csecsemő neurológiai betegségekben szenvedett, az első lépések elmaradhatnak. Ebből az alkalomból nem szabad megijedni, amikor az idegrendszer beérik, akkor biztosan elkezd felkelni és megteszi az első lépéseket.
Ha egy kisgyermek nem motivált, akkor nem fog felkelni. Fontos, hogy a szeme láttára akadjon példa olyan gyermekekre, akik buzgón szaladgálnak, és mindig egy fényes, fekvő, távoli játékot kell elérni.
