A Turing-tesztet a múlt század 40-es évek végén hozták létre. Alan Matheson Turing angol matematikus megpróbálta megérteni, tudnak-e a robotok gondolkodni. Ez ösztönözte a feltalálásra.
A Turing-teszt létrehozásának története
Alan Matheson Turing angol matematikus egyedülálló szakemberként ismert a számítástechnika, a számítástechnika és a rejtjelezés területén. Ő készítette el a modern számítógép (Turing-számítógép) prototípusát. A tudósnak sok más eredménye is volt. A múlt század 40-es évek végén egy matematikus azon kezdett gondolkodni, hogy milyen elektronikus intelligencia tekinthető ésszerűnek, és vajon egy robot képes-e annyira megközelíteni az emberi viselkedést, hogy a beszélgetőpartner nem fogja megérteni, ki áll valójában előtte.
A tészta elkészítésének ötlete azután jött fel, hogy az utánzó játék népszerűvé vált Angliában. Ez az akkor divatos szórakozás 3 játékos - egy férfi, egy nő és egy bíró - részvételét vonta maga után, amelynek szerepében bármilyen nemű személy lehet. A férfi és a nő külön helyiségekbe mentek, és feljegyzéseket nyújtottak a bírónak. Az írás stílusa és egyéb jellemzői alapján a játékvezetőnek meg kellett volna értenie, hogy mely jegyzetek tartoznak egyik vagy másik nemű játékoshoz. Alan Turing úgy döntött, hogy az egyik résztvevőt lecserélhetik egy elektronikus gépre. Ha az elektronikus távoli kommunikáció során a kísérletező nem tudja meghatározni, hogy a beszélgetőpartnerek közül melyik valós személy, és ki robot, akkor a teszt sikeresnek tekinthető. Ennek pedig a mesterséges intelligencia intelligenciájának felismerésének kell lennie.
A teszt elvégzése
1950-ben Alan Turing kérdésrendszert fogalmazott meg, amely meggyőzte az embereket arról, hogy a gépek képesek gondolkodni.
Az idő múlásával a tesztet korszerűsítették, és nem gépek, hanem számítógépes robotok kezdtek gyakrabban viselkedni tesztelési tárgyként. A teszt teljes fennállása alatt csak néhány programnak sikerült átmennie. Néhány szakértő azonban megkérdőjelezte ezt a sikert. A helyes válaszok egybeeséssel magyarázhatók, és a legjobb esetekben is a programok a kérdések legfeljebb 60% -ára tudtak válaszolni. Nem sikerült teljes egybeesést elérni.
Az egyik program, amely sikeresen megfelelt a turingi teszten, Eliza volt. Alkotói azzal a képességgel ruházták fel a mesterséges intelligenciát, hogy képesek kivonni az ember beszédéből a kulcsszavakat, és ezzel ellentételeket állítani. Az esetek felében az emberek nem tudták felismerni, hogy géppel kommunikálnak, és nem élő beszélgetőpartnerrel. Egyes szakértők megkérdőjelezték a teszt eredményét, mivel a szervezők előre beállították az alanyokat az élő kommunikációra, és a kísérletben résztvevők nem is vették észre, hogy a robot válaszokat adhat és kérdéseket tehet fel.
A Jevgenyij Gustman odesszai állampolgár és Vlagyimir Veszelov orosz mérnök által összeállított program sikeresnek nevezheti a teszt sikeres teljesítését. 13 évesen utánozta egy fiú személyiségét. 2014. június 7-én tesztelték. 5 robot és 30 igazi ember vett részt rajta. A 100 zsűri közül csak 33 tudta megállapítani, hogy mely válaszokat adták a robotok, és melyek voltak a valós emberek. Az ilyen siker nemcsak egy jól megtervezett programmal magyarázható, hanem azzal is, hogy egy tizenhárom éves serdülő intelligenciája valamivel alacsonyabb, mint egy felnőtté. Talán a zsűri egy részét félrevezette ez a körülmény.
Az eredmény elismerésének ellenzőit az is alátámasztja, hogy a programot létrehozó Zhenya Gustman angolul írta. A tesztelés során sok bíró a gép furcsa válaszait vagy a válaszok elkerülését nemcsak a szándékolt beszélgetőpartner életkorának, hanem a nyelvi akadálynak is tulajdonította. Úgy vélték, hogy a robot, amelyet egy ember számára vittek el, nem ismeri jól a nyelvet.
A Turing-teszt létrehozása óta a következő programok is közel jártak ahhoz, hogy sikeresen teljesítsék:
- "Mélykék";
- "Watson";
- "Elhárít".
Loebner-díj
A programok és a modern robotok létrehozásakor a szakértők nem tartják a Turing-teszt sikeres teljesítését kiemelt feladatnak. Ez csak formalitás. Egy új fejlesztés sikere nem függ a teszt eredményeitől. A legfontosabb, hogy a program hasznos legyen, bizonyos feladatokat elvégezzen. De 1991-ben megalapították a Lebner-díjat. Ennek keretein belül a mesterséges intelligenciák versenyeznek egymással a teszt sikeres teljesítéséért. Az érmeknek 3 kategóriája van:
- arany (kommunikáció video és audio elemekkel);
- ezüst (a szöveges levelezéshez);
- bronz (az idén a legjobb eredményt elért autónak jár).
Arany- és ezüstérmet még senki sem kapott. A bronz díjakat rendszeresen adják át. A közelmúltban egyre több pályázat érkezik a versenyen való részvételre, mivel új hírvivők és csevegőrobotok jönnek létre. A versenyen sok kritikus van. Az elmúlt évtizedek gyors pillantása a résztvevői protokollokra azt mutatja, hogy egy gép könnyebben felismerhető kevésbé kifinomult kérdésekkel. A legsikeresebb játékosok a Lebner-verseny nehézségeit is felidézik, mivel nincs számítógépes program, amely öt percig tisztességes beszélgetést folytathatna. Általánosan elfogadott, hogy a versenypályázatokat kizárólag az év legjobb résztvevőjének odaítélt kisdíj megszerzése céljából fejlesztik, és nem többre tervezték őket.
Jelenleg a Turing-teszt számos modern módosítást kapott:
- fordított Turing-teszt (meg kell adnia egy biztonsági kódot annak megerősítéséhez, hogy a felhasználó ember, és nem robot);
- minimális szellemi teszt (csak az "igen" és a "nem" opciókat veszi fel válaszként);
- Turing-metateszt.
A teszt hátrányai
A teszt egyik fő hátránya, hogy a program feladata az ember megtévesztése, összezavarása annak érdekében, hogy elhitesse vele a valódi beszélgetőtárssal folytatott kommunikációt. Kiderült, hogy aki manipulálni tud, felismerhető gondolkodásnak, és ez megkérdőjelezhető. Az életben minden kicsit másképp történik. Elméletileg egy jó robotnak a lehető legpontosabban kell utánoznia az emberi cselekedeteket, és nem szabad összekevernie a beszélgetőtársat. A kifejezetten a teszt teljesítésére tervezett programok a megfelelő helyeken elkerülik a válaszokat, a tudatlanságra hivatkoznak. A gépeket úgy programozták, hogy a levelezés a lehető legtermészetesebb legyen.
Sok tudós úgy véli, hogy a Turing-teszt valójában az emberek és a robotok beszédmagatartásának hasonlóságát értékeli, de nem a mesterséges intelligencia gondolkodási képességét, ahogy azt az alkotó kijelentette. A szkeptikusok azt állítják, hogy az ilyen tesztek felé való orientáció lelassítja az előrehaladást és megakadályozza a tudomány előrelépését. Az elmúlt évszázadban a teszt sikeres teljesítése nagyszerű eredmény volt, sőt valami fantasztikus is, de manapság nem nevezhető természetfelettinek a számítógép képessége, hogy "emberként tudjon levelezni".