Jó - mindenki ezzel a koncepcióval működik, de ha megkéri az embert, hogy magyarázza el, mire gondol, akkor valószínűleg nem fogja ezt dióhéjban megtenni. Az egész beszélgetés hamarosan arra a tényre vezet, hogy a jó filozófiai fogalom, és mindenki már tudja, mi ez, mert az emberek a szívükben érzik. De pontosan ilyen fogalmak elmagyarázása a legérdekesebb feladat a filozófusok számára.
Jóság a nyugati hagyományban
A Good kifejezés erkölcsi és etikai kategóriákat leíró kifejezésekre utal. Ez az etika kategóriája. A mindennapi értelemben mindent jónak neveznek, ami jó, boldogságot vagy örömet okoz, és lehetővé teszi a szeretet elnyerését. Ráadásul a mindennapi értelmezés néha megengedi a bonyolult típusú jószágokat, amikor egyes jelenségek előnyei első pillantásra nem nyilvánvalóak, de végül jónak bizonyulnak.
A nyugati világ filozófusai régóta próbálják leírni a jót, szembeállítva azt a gonosz vagy rossz kategóriával. A jó valami teljesen ellentétes a gonosszal, és ha a jó előnyös, akkor a rossz is káros. Ez a világ jó és gonosz részekre osztása különösen jellemző a nyugati világra. Az ókori görögök megalapozták az ilyen könyörtelen antonimákat, később a keresztény vallás ezt a különbséget még tovább fejlesztette.
Tehát a kereszténységben a jó isteni státuszt kap, és ebben a vonatkozásban abszolút lesz, Isten gondviselésévé válik. Ez lehetővé teszi, hogy további mindennapi értelmezéseket kapjon, például úgy gondolják, hogy a jó visszatér, és a gonosz nem marad büntetlen.
A jót nem kell érdekelni, mert ha profitszerzés céljából történik, akkor ez már nem egészen jó, hanem valami a kereskedelmi ügyletek kategóriájába tartozik.
Jóság a keleti hagyományban
A keleti hagyomány szerint a világnak nincs ilyen egyértelmű felosztása jó és gonosz aspektusra, ahogyan nincs olyan vallás sem, amely abszolutizálja a jó fogalmát. Például a taoizmus, amelyben a jót és a gonoszt yin-nek és yang-nak hívják, úgy véli, hogy ezek egyenlő erők irányítják a világot, és egyikük elképzelhetetlen a másik nélkül. A yin és a yang együtt olyan harmóniát teremtenek, amelyen a világ nyugszik. A gonosz elpusztítása azt jelenti, hogy aláássa a világegyetem létének alapelvét.
A taoizmusban úgy vélik, hogy a világ jóra és gonoszra való felosztásának kísérlete eredménytelen, mivel a világ végtelen, és ezt a felosztást is végtelenül el kellene végezni.
Ugyanakkor az egyes keleti vallási hagyományokban a létezés bizonyos aspektusait veszik figyelembe, amelyeket negatívnak tekintenek. Például a buddhizmusban a negatív szempont az állandó újjászületés, amely szenvedést hoz egy élő lény számára. Bármi, ami miatt az ember túlságosan belemerül az élet szakadékába, gonosznak számít, vagyis ezek mind szenvedélyek és vágyak.
A hinduizmusban a jóság az, hogy a szív csakrát követi, és arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb mértékben kinyissa. Az iszlám, bár keleti hagyomány, a jó és a rossz megértésében közelebb áll a kereszténységhez, mint más vallásokhoz. A jó "legkényelmesebb" megértését a konfucianizmus adja: Konfuciusz azt mondta, hogy a jó az, amit az ember jónak tart magának.