Az önkoncepció az egyén önmagáról alkotott eszmerendszere, amely alapján viszonyul önmagához és kapcsolatokat épít más emberekkel. A világpszichológiában stabil fogalomként alakult ki.
Az intelligencia és az érzelmek jelentik az én-koncepció alapját
Érdemes elmondani, hogy a világ pszichológusai között nincs egység az önkép felfogásában. Ez annak köszönhető, hogy a kérdés lényege túl általános. Az önkoncepció a 20. század közepén alakult ki. Szerkezete hagyományosan három elemet tartalmaz: kognitív, érzelmi-értékelő és viselkedési összetevőket. Az első az ember magához való hozzáállása, a második az ezzel kapcsolatos érzéseire irányul. Ennek megfelelően az énfelfogás viselkedési komponense meghatározza egy személy vagy egyén viselkedését a magáról alkotott elképzelésekkel kapcsolatban. Így az önkoncepció háromszoros szerepet játszik.
Például Rogers úgy vélte, hogy a kognitív komponens nemcsak az ember magához való hozzáállásából áll, hanem a saját magáról alkotott elképzeléseiből is. Így megkülönböztette az ideált és a valódi kognitívat.
Természetesen az én-koncepció lényege, a tudósok felismerték az érzelmi-értékelő komponenst. Végül is pontosan ez az önértékelés és a törekvések szintje. Tévedés azt gondolni, hogy az ember önértékelése csak a saját magához való hozzáállását érinti. Ettől a személyes kritériumtól függ, hogy az egyén hogyan kezd kapcsolatokat építeni a társadalom többi tagjával.
Egy személy önbecsülése szomszédos az ő törekvéseivel. Az állítások túlértékelt szintje, amikor az ember valóban lehetetlen feladatokat tűz ki maga elé, túlbecsült önértékelésről beszél, és fordítva. Így az én-koncepció meghatározza, hogy mire képes az ember, mire képes és mi nem.
Az önkép másik fontos építőköve az önbecsülés. Nem minden pszichológus fordít figyelmet érdemlőre, azonban a személyes kényelem szintje közvetlenül függ az önértékeléstől.
Az öntudat hangsúlyozása
Érdekes módon az ember önmagáról alkotott elképzelései korántsem mindig objektívek, bár az egyén azt gondolhatja, hogy következtetései tagadhatatlanok és szilárd bizonyítékokon alapulnak. Messze van tőle.
Ne tévessze össze az önképet és az öntudatot. Az önfelfogás valami leíró, spekulatív, míg az öntudat valóságosabb fogalom. Ezek azonban továbbra is szoros kapcsolatban állnak egymással. Az önbecsülés az, ami az önkoncepció kidolgozása után megmarad. Érdekes, hogy az önkép mint rendszer folyamatosan fejlődő jelenség. "Felnő" az illetővel, gyakran élete végére szinte semmi sem marad az eredeti önképből.
