A gyermekek hazugságai nem ritkák és nagyon gyakoriak. A hazugság nagyon frusztráló a szülők számára, és gyakran konfliktusokat okoz a családban.
Ha a gyermek hazudott, akkor mielőtt a gyermekét szidná, gondolkodjon el azon az okon, amely hazugságra késztette. A 3-5 éves gyerekek leggyakrabban nem hazudnak, csak jó fantáziájuk van. Ilyen viselkedéssel próbálnak megvédeni magukat a zavaró eseményektől, nagyon gyakran valóságként adják tovább vágyaikat. A kisgyermekek a játékok és a fantázia világában élnek. A gyerekek gyakran csak utánozzák kedvenc szereplőiket, és hisznek szuperhatalmukban. Kitalált fantáziái miatt a gyermek nyugodtabbnak érzi magát. Egy ilyen hazugságért nem szabad szidni a gyerekeket, hanem humorral kell bánni vele.
Hétéves korára a gyermek már képes különbséget tenni a valóság és a fikció között. A gyerek már szégyellheti magát egy rossz tett miatt. Ebben a korban képes eltúlozni a tényeket, beszélni magáról, vagy kitalálni valamit, amivel az életben nincs, például valamilyen játékkal vagy telefonnal. Így válik a gyermek magabiztosabbá képességeiben, érzi jelentőségét. Egy ilyen hazugság mögött a figyelem felkeltésének vágya áll.
A gyermekek gyakran elrejtik az igazságot, és ennek oka a büntetéstől való félelem. A gyermek hazudik, hogy elkerülje a bajt. A gyakori trükkök néha kialakítják a trükk szokását. A gyermek gyakran hazudik, hogy megszerezze a kívánt jót. Ha a csecsemőt kortársai elutasították, akkor ő is igyekszik bármit kitalálni a figyelem felkeltése érdekében. Ha a gyermek nincs időben kitéve, akkor ebben a kitalált világban kezd élni.
A gyerek szerint ő a legmenőbb, kedvenc és legjobb ott. Ez a viselkedés önmagában bezáráshoz vezethet. Vannak olyan esetek is, amikor a gyermek belső világának védelmében fekszik a felnőttek nevetségessége ellen. Minél több felnőtt váltja ki a legmeghittebb titkokat, annál kifinomultabbá válik a gyermek hazugsága.
