A gyermeknevelés kérdései mindig aggasztották a szülőket és a tanárokat. Ma nagyon gyakran találkozunk olyan szülőkkel, akik panaszt tesznek az iskola miatt, mondván, hogy az iskola abbahagyta a gyermekek nevelését. És itt természetesen felmerül a kérdés: végül is ki nevel fel - családot vagy iskolát?
A család a legfontosabb intézmény a fiatalabb generáció nevelésében. Végül is az a nevelés, amelyet a gyermek a családban kap, egész életében végigkíséri a gyereket. A család a legfontosabb tényező a gyermek személyiségének fejlődésében. Amelyben a gyermek felnő, és formálja testi és érzelmi fejlődését, közvetlen hatással van mentális képességeire. A család képezi a társadalmi és interperszonális kapcsolatok, értékek alapvető alapjait. Nem csoda, hogy a német német szatirista azt mondta, hogy "egy gyermek megtanulja, amit otthonában lát". A nevelésnek nem szabad véget vetnie a családban, folytatnia kell az iskolában, ekkor lesz hatékony és eredményes a nevelés. A gyermek sok időt tölt az iskolában, és az oktatási intézmény hatalmas hatással van rá.
A nevelés mindig is az oktatási folyamat szerves része volt, de az iskola továbbra is kissé eltérő funkciókat tölt be. Az iskolának meg kell tanítania a gyermeket, bővítenie kell a látókörét, adnia kell neki egy bizonyos ismeretanyagot, segíteni kell a tanuló képességeinek feltárásában, hogy a jövőben önmegvalósíthassa. Pontosan ez az iskola oktatási funkciója. A teljes értékű oktatási folyamat szempontjából fontos az iskola és a család közötti kapcsolat és együttműködés. A gyermekeik neveléséért a felelősséget csak a család viseli, míg az iskolának a helyes irányban kell segítenie, támogatnia és irányítania. A család és az iskola részvételének a gyermek életében együtt kell működnie. A gyermeknek tudnia kell, hogy szeretik a családban, olyan légkört kell teremteni körülötte, amely kényelmes a fejlődéséhez. Az iskola segít a szülőknek pszichológiai ismereteik fejlesztésében, folyamatosan bevonja őket az oktatási folyamatba.
A szülőknek és a tanároknak együtt kell működniük, hogy körülményeket teremtsenek a gyermek számára, olyan tulajdonságokat alakítva ki benne, amelyek elősegítik a további fejlődést. Sikeres együttműködés csak akkor lehetséges, ha a család és a tanárok hajlandóak együttműködni és megértik ezeknek a cselekvéseknek a szükségességét. A sikeres interakcióhoz a szülőknek és a tanároknak általános követelményeket kell támasztaniuk a gyermekkel szemben. A modern oktatási intézmények különböző módszereket alkalmazhatnak a családdal való együttműködésre.
A szülői értekezlet az egyik forma, de elavultnak is nevezhető. Most az iskolák különféle szemináriumokat és konferenciákat tartanak, ha szükséges, majd egyéni konzultációkat tartanak a szülőkkel a szülők megsegítése céljából. Helytelen, amikor a szülők a gyermeknevelés felelősségét a tanárokra hárítják. A szülőknek és a pedagógusoknak meg kell érteniük, hogy a gyermeknevelés nehéz, kölcsönös munka, amely az egyenlőség elvén alapszik.
