A tüdőgyulladás vagy a tüdőgyulladás alattomos betegség, amely befolyásolja a légzőrendszert. Sok komplikációval jár, különösen korai életkorban, amikor az immunrendszer a leggyengébb és a legtöbb védtelen. Fontos a betegség mielőbbi diagnosztizálása és kezelésének megkezdése.
A betegség gyermekkori fejlődésének jellemzői
A legnehezebb 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél diagnosztizálni a tüdőgyulladást, mivel a betegség a többi betegséghez hasonló tünetek szerint kezd megnyilvánulni, és a gyermek nem képes leírni érzéseit. Ebben a korban a gyermeknek még mindig vannak rövid és meglehetősen keskeny légutai, finom nyálkahártyával, ezért a légzőszervek nagyon érzékenyek a gyulladásos folyamat terjedésére.
A csecsemőknek rosszul fejlett a mellkasuk, a bordák vízszintes helyzetével, amely nem elégséges szellőzést biztosít a tüdőben. Az alsó és a hátsó szakaszon a vér stagnálása gyakran bekövetkezik, mivel a gyermek sok időt fekvő helyzetben tölt. Ennek hátterében a gyermekeknél gyakran kialakul az atelectasis - a tüdőszövet levegő nélküli szakaszai, ahol a baktériumok általában akadálytalanul fejlődnek, elkerülhetetlenül a légzőszervek gyulladását okozzák.
Számos tényező járul hozzá a kisgyermekek tüdőgyulladásának kialakulásához, amelyek a következők:
- angolkór;
- helytelen etetési rend;
- a higiéniai szabályok megsértése;
- akut légúti fertőzések átadása;
- az emésztőrendszer betegségei stb.
Leggyakrabban a tüdőgyulladás néhány napon belül jelentkezik az akut légúti fertőzés megjelenése után. Az akut légúti fertőzések hátterében a baktériumflóra gyors aktiválása zajlik, ami hozzájárul a légutak és a tüdők védőgátjainak vírus általi elpusztításához. Különböző típusú baktériumok hatolnak be a légzőrendszerbe, például streptococcusok és pneumococcusok, ami tüdőgyulladás kialakulásához vezet. Bizonyos esetekben a betegség az immunrendszer általános gyengeségének következménye az influenza vírus hatása miatt.
A tüdőgyulladás tünetei
A fertőzés terjedésének kezdeti szakaszában a következő tünetek figyelhetők meg:
- a bőr sápadtsága;
- nyugtalan állapot;
- az alvás romlása;
- gyakori regurgitáció;
- csökkent étvágy és székletzavar.
Fokozatosan a gyermek hőmérséklete emelkedik, általában 38 fokig. A tüdőgyulladás legfontosabb tényezője a légúti fertőzés jeleinek gyors megjelenése: az orrlégzés megnehezül, a gyermek gyakran elkezd tüsszögni, és a száraz köhögés szinte soha nem áll meg. Az ödéma a nasolabialis háromszög területén jelenik meg. Érdemes megjegyezni, hogy az influenza vagy a gyakori akut légúti fertőzések során ezek a jelek sokkal később jelentkeznek, és általában a fertőzés visszavonulásának hátterében.
A jövőben a gyermeknek fokozódik a légzése és megsérti ritmusát. Az orr szárnyai elsápadnak, megfeszülnek és gyakorlatilag mozdulatlanok lesznek. Bizonyos esetekben habos váladék jelenik meg a szájból, légszomj figyelhető meg. A beteg gyermek bőre szürkévé válik. A mobilitás szinte teljesen eltűnik, és a gyermekek legtöbbször nyugtalan alvásban töltik el.
A tüdőgyulladás típusai
Az orvostudományban a tüdőgyulladás több típusát különböztetik meg, a gyulladás fókuszának méretétől függően:
- Kis fokális tüdőgyulladás. Leggyakrabban csecsemőknél fordul elő, és viszonylag kis fókusz jellemzi. A betegség múlandó, nincsenek túl kifejezett tünetei.
- Szegmentális tüdőgyulladás: a légzőrendszer egy vagy több szegmense gyullad. A betegség minden jele egyértelműen megnyilvánul.
- Croupous tüdőgyulladás: szinte az összes tüdőszövet ki van téve a gyulladásos folyamatnak. A betegség nehéz és számos komplikációval jár.
- Interstitialis tüdőgyulladás. Ez egy meglehetősen ritka betegségtípus, amikor a tüdőszövet mellett a hörgők közelében lévő kötőszövetből származó váladékok, valamint az alveolusok is érintettek.
Ezenkívül az akut és elhúzódó tüdőgyulladást izolálják. Az első esetben a betegség legfeljebb hat hétig tart, a másodikban pedig hosszabb ideig.
A tüdőgyulladás diagnózisa orvosi környezetben
Függetlenül a betegség lefolyásának jellegétől, a tüdőgyulladás nyilvánvaló jeleinek jelenlététől vagy hiányától, a gyermeket meg kell mutatni az orvosnak. A betegség kezelésének sikere nagyban függ a helyes és időszerű orvosi diagnózistól. Nagyon veszélyes, ha önállóan kezeli a gyermeket, ráadásul a képet szokásos rosszullétként vagy ártalmatlan jelenségként írja le, például fogzásként. Orvosi vény nélkül tilos lázcsillapító, köhögésgátló és antibakteriális szereket használni, különben lehetetlen elkerülni a károsodást.
A gyermekorvos fonendoszkóp segítségével képes meghatározni a gyermek testének légzőszervi és egyéb rendszereinek állapotát. Ebben az esetben a mellkas területe hallani kezd a szívből. Először a gyermeket kell megnyugtatni, különben a sírás és az általános idegi feszültség elnyomja a szívverés ritmusát. Ha a diagnózis során nyilvánvaló zajok, zavarok jelentkeznek a szívritmusban, akkor ez a betegség jelenlétének első jele.
Ezután az orvos hallgatja a légzőrendszert. A gyermekek gyakran túl csendesen lélegeznek, ezért enyhe csiklandozással lehet tisztábbá tenni. Ezt követően a légzés egy ideig mélyebbé és észrevehetőbbé válik. Ezekben a pillanatokban megengedett a sírás, amely ráadásul megmutathatja a baba légzésének jellemzőit.
A helyes diagnózis felállítása érdekében az orvos megvizsgálja és meghallgatja a mellkasát, valamint olyan további módszereket végez, mint a röntgen, a teljes vérkép. Részletes felmérést végeznek a szülőkről, hogy azonosítsák a fertőzés fertőzésének jellemzőit, valamint a betegség lefolyását az elmúlt napokban. Csak egy beteg gyermek testének átfogó értékelése teszi lehetővé a rosszullét okának pontos azonosítását, figyelembe véve az összes fő módszert.
Kis fokális tüdőgyulladás vagy szegmentális tüdőgyulladás kimutatása esetén a kezelés otthon javasolt. Súlyosabb és tartósabb tüdőgyulladás esetén a gyermek kórházba kerül. A kezeléshez az infúziót és a légzőterápiát speciális keverékek inhalációján és megfelelő köhögés elleni gyógyszerek bevitelén alapulják. Kritikus helyzetekben mesterséges szellőzést írnak elő. A gyermek immunmoduláló szereket kap. Az antibiotikumokat csak szélsőséges esetekben írják fel, hogy ne károsítsák a baba testét. Szerencsére a legtöbb esetben a betegség időben történő felismerése és az időben történő kezelés eredményes eredményt nyújt.
