Különböző tárgyalási technikák léteznek. Kitaláljuk, hogy a gyermekek melyiket használják intuitív módon konfliktusaik során, és hogyan szeretnénk őket megtanítani.
Erőteljes konfliktusmegoldási stratégia. Valószínűleg ez a leggyakoribb módszer, amelyet a kisgyermekek felnőttek beavatkozása nélkül használnak a homokozóban. A lényeg az, hogy vegye a saját erejét, vagyis csak az egyik fél érdekei elégedettek. Ennek eredményeként: egy gyermek boldog, elvette a játékát; a második sír. De ne menjünk túlzásba: vannak olyan helyzetek, amelyekben egy hatalmi stratégia egészen megfelelő. Ugyanis:
- az igazság egy gyermek oldalán áll - a játék tulajdonosa már elmegy, és például összeszedi a sajátját;
- a konfliktus sokáig tart - a gyerekek sokáig nem oszthatják meg a játékot;
- a konfliktus folytatásának költségei túl magasak - növekszik a feszültség, ami mindkét gyermek hisztériájához vezet.
Azt hiszem, sok szülő egyetért velem abban, hogy a konfliktusból való kilépés erőteljes stratégiájának a végső megoldásnak kell maradnia, jobb, ha először tárgyalni próbál.
Kompromisszum. A játszótér jó, ha nem ideális hely, ahol megtaníthatja gyermekét a kompromisszumkészségre. Mint fent említettük, a gyerekek intuitív módon használják az erőteljes módszert: jönnek, meglátják a nekik tetsző játékot, és elviszik. Ne legyen lusta, igyekezzen megtanítani gyermekét tárgyalásokra. Minél hamarabb elkezdi ezt csinálni, annál jobb. A kompromisszum eléréséhez szükséges képességek megtanítása gyermekének türelmet igényel, de nagyon örülni fog az eredményeknek.
Mit kell tenni? Tegyük fel, hogy tudja, hogy gyermeke kedvenc játéka az autó és a különféle felszerelések. Tehát megértette, hogy a homokozóba érve a gyerek mindenekelőtt mások autóihoz rohan. Szokás, hogy rengeteg játékautót vesz magával, nem feltétlenül olyanokat, amelyekkel gyermeke jól játszik. Vegyünk sok mást. Ezekre az autókra szükség lesz a cseréhez. Szisztematikusan tanítsa meg gyermekét, hogy ne jöjjön fel és üres kézzel kérje valaki játékát. Hidd el, sokkal könnyebb megváltoztatni, mint csak kérdezni. Különösen igaz ez a kisebb (kb. 2 éves) gyermekekre. Ne legyen lusta, ha nagy mennyiségű különféle felszerelést visz magával sétára. Hidd el, könnyebb egy játékcsomagot vinni, mint állandóan látni azoknak a csecsemőknek a könnyeit, akik nem tudnak egy játékkocsit megosztani.
Először is, a gyermek elsajátítja magát a cselekvést: ahhoz, hogy valamit megkapjon, adnia kell valamit. A következő lépés az, hogy megtanítsa gyermekének, hogy a cserének egyenlőnek kell lennie: ha traktort kér, aligha érdemes homokformákat kínálni cserébe. Ez a megértés nem fog azonnal eljutni a gyermekhez. Végül is ehhez nemcsak fizikai cselekvésre van szükség, hanem már a helyzet értelmes értékelésére is. Ne kérdezz túl sokat, türelmesen magyarázd el újra és újra, mit kell tennie a csecsemőnek, hogy megkapja, amit akar.
Türelme és vágya, hogy megtanítsa gyermekét a konfliktushelyzetekből való kijutásra, meghozza gyümölcsét. A lényeg, hogy ne add fel, a gyereked nem tanul meg tárgyalni egy nap alatt.
Természetesen a kompromisszumok és az erőteljes módszerek nem az egyetlen lehetséges megoldás a konfliktusok megoldására. De valószínűleg a leggyakrabban használtak. Bölcsességet és sikert kívánok a játszótéren zajló konfliktusok megoldásához. Végül is bennük tanulhat annyit a gyermeke.
