Számos bölcsészet utal az emberi tudat természetére és tulajdonságaira: pszichológia, szociológia, nyelvészet. De van egy olyan tudományág is, amelyet teljes egészében ennek a témának szenteltek.
Fenomenológia
A 20. század elején Edmund Husserl francia filozófus létrehozta a fenomenológiát, a tudomány természetének és tulajdonságainak tanulmányozását célzó tudományágat. A fenomenológia "jelenségek tanulmányozását" jelenti, vagyis azokat a jelenségeket, amelyeket az ember érzékszervi szemlélődésben kap. A fenomenológia a kognitív tudat tapasztalatának, amely a jelenségek világában létezik, és annak lényeges jellemzőinek elszigetelésének előkészítetlen leírására irányul.
A fenomenológia nem hajlandó deduktív rendszereket építeni, és kritizálja a naturalizmust és a pszichológiát a tudat elsajátításában.
Így a közvetlen szemlélődés és a fenomenológiai redukció, amelyek a tudat naturalisztikus attitűdtől való megszabadulásával társulnak, a fenomenológia alapvető módszereivé válnak.
A fenomenológiai tudomány segít megérteni a dolgok lényegét, nem pedig a tényeket. Így a fenomenológust nem ez vagy az erkölcsi norma érdekli, hanem az, hogy miért ez a norma.
Szándékosság
Csökkentésként a fenomenológia eljut a tudat központi tulajdonságához - az intencionalitáshoz. Az intencionalitás a tudat tárgyára fókuszálásának egyik tulajdonsága. Az emberi tudatosság mindig valamire irányul, vagyis szándékos.
A szándékos elemzés feltételezi azoknak a tényeknek a nyilvánosságra hozatalát, amelyekben az objektumokat szemantikai egységként építik fel. Husserl arra a következtetésre jut, hogy egy tárgy létezése a tudat szempontjából való jelentőségétől függ. A fenomenológia tehát azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy szisztematikusan tanulmányozza a szándékos élmények típusait, valamint azok struktúráit elsődleges szándékokra redukálja.
A fenomenológia alapelvei
A fenomenológiai attitűd lényege, hogy az "én" eléri a tapasztalatok szempontjából elképzelhető utolsó nézőpontot. Itt az „én” önmagának, a transzcendentális „én” természetes-világi részének érdektelen szemlélõjévé válik. Más szavakkal, a fenomenológia a "tiszta tudat" fogalmához jut.
Tehát a fenomenológia fő rendelkezései a következőképpen fogalmazhatók meg:
- a tiszta tudat, mentes a pszichofizikai tapasztalatoktól, egy transzcendentális terület, amelyben a világ objektivitása felépül;
- minden tárgy létezik a tiszta tudat, mint az általa alkotott jelenség számára;
- a tiszta tudat minden tapasztalatának tükröző összetevője van;
- a tiszta tudat átlátszó, tiszta és nyilvánvaló a saját reflexió szempontjából.
