A Stanford "Börtön" kísérlet az egyik leghíresebb pszichológiai kísérlet, amely bemutatja, hogy a civilizáció mennyire illuzív módon hat minden emberre. Még 1971-ben került sor, de eredményei még mindig vitát váltanak ki.
Utasítás
1. lépés
1971-ben Philip Zimbardo pszichológus hirdetést tett fel újságokba, amelyben napi 15 dollárért hívta meg az önkénteseket egy pszichológiai vizsgálatban való részvételre. Miután a 24 férfiból álló csoportot felvették, az önkénteseket véletlenszerűen két alcsoportba osztották: "őrök" és "foglyok". A "börtön" szerepét a Stanford Egyetem pszichológiai tanszékének alagsorai játszották.
2. lépés
A kísérlet fő célja az emberi magatartás sajátosságainak tisztázása volt az elrendelt szerepek és a szabadság korlátozása körülményei között. A kísérlet szerzője gondoskodott egy bizonyos kíséret létrehozásáról: az őrök fából készült klubokat, sötét szemüveget, álcázó öltönyt kaptak, a foglyokat pedig túl nagy köntösbe és gumipapucsba kényszerítették.
3. lépés
Az őrök nem kaptak konkrét feladatokat, csupán az erőszak kizárására kötelezték őket, és a fő feladatot a "börtön" helyiségének rendszeres körzetének nevezték. Ezenkívül az őröknek segíteniük kellett a rabok reménytelen és féltő érzését.
4. lépés
A nagyobb hitelesség érdekében azokat a résztvevőket, akik rabszerepet kaptak, figyelmeztetés nélkül letartóztattak, felemelt vádakkal, ujjlenyomatokat és fényképeket készítettek, ezt pedig igazi rendőrök végezték: Philip Zimbardo megállapodott a rendőrség vezetőjével.
5. lépés
A kísérlet szerzője megjegyzi, hogy a tanulmány meglepően gyorsan kiszabadult az irányításból: a második napon a foglyok zavargást rendeztek, amelyet az őrök brutálisan elfojtottak. Bár a kísérlet minden résztvevője képzett ember volt, a középosztály képviselői, valóban szadista hajlamokat mutattak ki: az őrök a foglyokat mozgásra kényszerítették, zárkába zárták őket, nem hagyták őket aludni vagy zuhanyozni. Minden név szerinti hívás zaklatássorozattá vált.
6. lépés
A két hét helyett, amelyre a vizsgálatot megtervezték, a kísérlet csak hat napig tartott, ezt követően meg kellett szakítani. Ennek ellenére még ilyen rövid idő alatt is számos fontos következtetés született. A kísérlet megmutatta, hogy a helyzet és a kontextus milyen erősen befolyásolhatja az ember viselkedését, megváltoztathatja személyiségét, erkölcsi és etikai attitűdjét. Zimbardo kutatásának eredményeit benyújtották az Amerikai Igazságügyi Minisztériumhoz. A 2004-es Abu Ghraib-i börtönben elkövetett kínzási botrány során Zimbardo szakértőként járt el a szadista gondnok elleni tárgyaláson.
